A digitális belső piac – Infotér elemzés 2. rész

A digitális belső piac elemzésének első részében a felhasználók online aktivitását mutattuk be, jelen írásunkban a hírközlési piac néhány érdekesebb szabályozási fejleményét vesszük górcső alá az Európai Bizottság vonatkozó jelentését segítségül hívva. Írásunkban szót ejtünk az intézményi környezetről, a szabályozási lépésekről, továbbá a szélessávú hálózatok fejlesztéséről, a mobil végződtetési díjakról, a televíziós piacról, valamint az adminisztratív előírásokról.

Twitter megosztás
Google+ megosztás
Cikk küldése e-mailben
Cikk nyomtatása
    Az egységes elektronikus hírközlési piac megvalósulásához (értsd: az egységes belső piac kiteljesítéséhez) nyilvánvalóan elengedhetetlen a hatékonyan működő, független szabályozó hatóságok működése. Az uniós szabályok szerint a szabályozó hatóságot mindenféle külső, elsősorban a politika felől rá nehezedő nyomástól védeni kell. Ezt hivatott szolgálni a módosított hírközlési Keretirányelv is, amely a hatóság első emberének elmozdítását rendkívül szigorú feltételekhez köti. A Bizottság ez ügyben több országgal szemben is indított kötelezettségszegési eljárást vagy küldött figyelmeztetést 2010-ben, mert az uniós szakértők úgy vélték, hogy azok megsértették a vonatkozó közösségi jogot. Így járt Szlovákia, Szlovénia és Románia is. Magyarország esetében, amely heves kritikákat kapott ugyan a január elején életbe lépett médiatörvény miatt, pozitívumként említették az új médiatörvénynek azokat a részeit, amelyek 2/3-os parlamenti többséghez kötötték az új médiahatóság (NMHH) elnökének mandátumát.
    A hatósági működés másik fontos előfeltétele a Bizottság szerint az anyagi függetlenség és a szakmai tudásbázis biztosítása. Ez ügyben is számos tagország (például Málta és Belgium) került a Bizottság látókörébe, mert azok jelentős mértékben csökkentették a hatóságra fordítható költségvetési forrásokat. És, hogy milyen a világ: míg egyes dokumentumokban komoly dicséret jár az állami spórolásért, a költségvetési pénzek hasznos elköltéséért, addig például Görögország esetében a hatóság vezetőinek fizetéscsökkentése váltott ki bizottsági dorgálást.

Szabályozási lépések

    Az elektronikus hírközlési keretszabályozás 2003-ban vezette be az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárást, egy olyan európai uniós konzultációs mechanizmust, amelynek célja a következetes, egységes szabályozási megközelítés EU-n belüli biztosítása. Az új hírközlési szabályozás tovább erősítette a 7. cikk szerinti eljárás központi szerepét. Azaz a Bizottság az elé kerülő ügyekben azt vizsgálja, hogy az egyes tagországok által a hírközlés területén megalkotott jogszabályok megfelelnek-e az egységes belső piac elveinek vagy sem. Ha nem, akkor a procedúra végén az adott tagállamot a belső piaccal ellentétes szabályozásának megszüntetésére is felszólítja az EU.
    2010-ben a Bizottság közel annyi (131) döntést hozott ilyen ügyekben, mint 2009-ben (134). Két esetben került sor második körös vizsgálatra, de csak egy döntést vétózott meg az Unió (Lengyelország). A lengyel ügyben a Bizottság nem fogadta el a nemzeti hatóság érvelését, amely piacelemzésében az IP-forgalom két különböző piacát azonosította. A lengyel fél a döntést az Európai Bíróságnál megfellebbezte, így az ügy továbbra sem jutott nyugvópontra.

Szélessáv

    Az EU 2020 stratégia céljainak elérésében a Bizottság döntő szerepet szán a szélessávú eléréseken alapuló innovatív tevékenységeknek. A szélessávú hálózatok fejlesztése, megosztása érdekében számos tagállami hatóság fogott bele új nagykereskedelmi piacelemzésbe (többek között Magyarország is), illetve ígér piac felülvizsgálatot 2011-re (Csehország, Dánia, Finnország és Franciaország). A fizikai szélessávú hozzáférések (4. piac) piacán számos országban, így például Romániában, Bulgáriában, vagy az Egyesült Királyságban is új kötelezettségeket róttak ki az inkumbens szolgáltatóra. Ez annyit jelent, hogy a korábban monopolhelyzetű szolgáltatókat hatósági eszközökkel kötelezik meglévő hálózataik fizikai vagy virtuális átengedésére alternatív/harmadik felek számára, így azoknak nem kell rendkívül költséges beruházásokat eszközölniük, ha egy adott területen szolgáltatni kívánnak.
    Bizonyos országokban az eddig kialakult gyakorlattal ellentétben a nagykereskedelmi szélessávú piaci felülvizsgálatok több országban is a piaci dereguláció irányába tolták el a rendszert, ami azt jelenti, hogy például Romániában, Luxemburgban vagy Ausztriában ez a piac már nem része az ex-ante értékelésnek. Dánia, Észtország és mások új árszabályozásra vonatkozó úgynevezett korrekciós intézkedéseket (remedies) vezettek be, míg több ország (Málta, Portugália, Olaszország) felülvizsgálta eddigi referenciaajánlatra vonatkozó előírásait. Ilyen korrekciós intézkedéseket az EU akkor alkalmazhat jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokkal szemben egy adott piacon, ha ezen lépések alkalmasak a versenyt torzító problémák kezelésére.
    Az új generációs hálózatok (NGA) piaci szabályozása területén is számos előrelépés történt az elmúlt évben. Több ország, így többek között Svédország, Dánia, az Egyesült Királyság és Ausztria is a szélessávú nagykereskedelmi piac részévé tette, vagy készül tenni az optikai hálózatokat. Ugyanakkor az optika szabályozása országonként rendkívül eltérő képet mutat annak ellenére is, hogy a Bizottság 2010 őszén kiadott, az NGA hálózatok szabályozására vonatkozó ajánlásában  számos javaslatot fogalmazott meg a tagállami hatóságok felé az egységesítés tekintetében.
    Az esetek többségében a tagállamok átláthatósági kötelezettségek előírásával próbálják szabályozni az új generációs hálózatokat, hozzáférési vagy árazási kötelezettségeket egyelőre kevés ország ír elő. Népszerűbb szabályozási eszközök ugyanakkor például a virtuális unbundling (hálózatmegosztás), ahol a hagyományos környezetben alkalmazott LLU kötelezettségeket (helyi hurok átengedése) adaptálják a megváltozott NGA környezethez. Ezt az utat járta/járja az Egyesült Királyság és Ausztria is. Franciaországban a hatóság olyan szabályozást fogadott el, amely szimmetrikus kötelezettségeket és feltételeket ír elő minden olyan szolgáltatónak, amely házon belüli optikai hálózattal rendelkezik. A franciák ez ügyben magyarázkodásra is kényszerültek. Ugyan a keretszabályozásra hivatkoztak a szabályozás kapcsán, az Unió szerint a szimmetrikus kötelezettségek kiszabása túlterjeszkedik a szabályozás eredeti logikáján.
    A passzív infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében, ami az alternatív szolgáltatóknak a csatornához és légvezetékekhez történő csatlakozását jelenti, több ország is előremutató szabályozást vezetett be. A britek a fix vezetékes inkumbenst kötelezték a hozzáférés biztosítására mind a csatorna, mind a légvezetékek tekintetében, míg az észtek csak ez előbbi szabaddá tételére kötelezték az inkumbens szolgáltatót. Ausztriában a csatornamegosztás mellett a sötétszál-megosztás is bekerült a kötelezettségek közé.

Mobil végződtetési díjak

    Összességében elmondható, hogy a végződtetési díjak 2009-ről 2010 októberére 6,7 euróról 3,7 euróra csökkentek. A végződtetési díjak szimmetrikus kiszabását illetően többek között Finnországban, Görögországban és Magyarországon történt érdemi elmozdulás, míg más országok, így Belgium, Dánia vagy Olaszország 2012, illetve 2013-ra tervezik módosítani jelenlegi szabályozásukat. Az SMS végződtetések ügyében a dán és a lengyel hatóság is úgy határozott, hogy bevonja azt az ex ante vizsgálandó piacok körébe, még korábban hasonlóan döntött Franciaország is, ahol a cél az 1 eurócent/SMS végződtetési díj elérése részben szabályozási eszközökkel.
    A 4. generációs mobilhálózatot (LTE) 2010 óta hét ország, köztük Finnország, Ausztria és Észtország vezette be (a jelentés idején Magyarország még nem volt ezen országok közé sorolható, azóta itt is megtörtént a rendszer tesztelése és bevezetése, egyelőre Budapest területén – a szerk.), de a tesztelések az országok többségében már előrehaladott állapotban vannak/voltak.

Televíziós piac

    A televíziós piac szabályozása is szerteágazó képet mutat, néhány esetben a létező korrekciós intézkedéseket visszavonták (például Csehországban és Olaszországban az analóg földfelszíni sugárzás és Németországban a kábelpiac esetében). Más esetekben továbbra is léteznek korrekciós intézkedések (a piaci kudarcok kezelésére, megelőzésére) így például árellenőrzés Svédországban (a digitális földfelszíni televíziózás és az analóg rádió területén), Románia esetében az analóg földfelszíni televízió tekintetében, valamint Spanyolország, Németország és Lengyelország különböző piacain. Az úgynevezett „must carry” (azaz kötelezően sugárzandó) szolgáltatások esetében egyes országokban (például Ciprus) bővült a kötelezően továbbítandó csatornák száma, illetve a csatornák egy részénél (Finnország) speciális hang továbbítását írta elő a szabályozó a fogyatékkal élők magasabb szintű kiszolgálása érdekében.

Digitális átállás

    2010-ben öt államban zajlott le sikeresen a digitális átállás (Belgium, Észtország, Lettország, Spanyolország, Szlovénia). A korábbi országokkal (Dánia, Finnország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Svédország) együtt így a kizárólag digitális földfelszíni televíziót nyújtó országok száma 2010-re tizenegyre emelkedett. A többi ország közül 2011 végére tervezi lekapcsolni az analóg sugárzást Ausztria, Ciprus, Franciaország és Málta, 2012 végére további nyolc ország (köztük Magyarország is – bár a magyar szabályozás 2014. december 31-ében határozza meg az analóg sugárzás lekapcsolásának végső határidejét) a többi ország pedig még ennél is később tervezi az átállást.

Digitális hozadék

    Digitális hozadék alatt az analóg televíziózásból a digitálisba történő áttérés eredményeként felszabaduló frekvenciatartományt nevezzük. Az Unió 2010-ben rendeletben is rögzítette az úgynevezett 800 MHz-es frekvencia (ez gyakorlatban az eddig az analóg sugárzásra használt 790-862 MHz közötti tartományt jelenti) felhasználásának tagállami feltételeit és azt elsősorban a szélessávú mobil internet-szolgáltatásra irányozta elő. A digitális hozadék kérdése azért vált fontossá, mert a vezetékes hálózat kiépítési költségeinél jóval kedvezőbben lehet eljuttatni internet-szolgáltatást olyan országrészekbe is, ahová vagy a terepviszonyok vagy a lakosság alacsony száma okán piaci alapon semmiképpen sem érné meg és a közpénzek hatékony felhasználása elvének is ellentmondana egy korszerű vezetékes hálózat állami kiépítése.
    Németország 2010-ben osztott ki több frekvenciatartományt versenyeljárás keretében a szélessávú mobil hálózat fejlesztése érdekében, többek között a fentebb említett 800 MHz-es tartományt is (köszönhetően a digitális átállás megvalósulásának). A digitális hozadékot Svédország is felszabadította, ezzel azonban lassan a végére is értünk a felsorolásnak, hisz a tagállamok töbsége vagy 2011-ben, vagy később tervezi megpályáztatni a szóban forgó frekvenciákat (Franciaország, Írország, Dánia, Magyarország, stb.). Magyarország esetében ugyanakkor szó sincs a 790-862 MHz-es tartomány felszabadításáról, a mi esetünkben egyelőre a 900 MHz-es sáv árvereztetése indult meg (november 8. óta a 26 GHz-es frekvenciasáv alapblokkjainak pályáztatása is megindult, bár itt nem csupán internet-szolgáltatás van szó, hanem 3. és 4. generációs mobilszolgáltatásokról).
    Vannak olyan országok is (például Franciaország, Lengyelország vagy az Egyesült Királyság), ahol nem csupán a digitális hozadékot, hanem egyéb frekvenciasávokat is csatasorba kívánnak állítani az innovatív szolgáltatások támogatására. Itt elsősorban a 2,6 GHz-es tartományról van szó, de szóba kerülnek a 900 és 1800 MHz-es tartományok is (ez utóbbiak például Csehországban vagy Szlovéniában).

Adminisztratív előírások

    A Keretirányelv szigorú szabályok közé szorítja az adminisztratív terhek kivetését a távközlési szolgáltatókra és csak olyan terheket minősít a közösségi joggal egyezőnek, amelyek alkalmasak a szabályozásból fakadó költségek fedezésére. Minden egyéb, a szolgáltatókat terhelő adó ellentétes a közösségi joggal, a hírközlési belső piac működési elveivel.
    Ilyen ügyben indult kötelezettségszegési eljárás 2010 tavaszán Franciaország és Spanyolország ellen, ahol a szolgáltatókra a televíziós piac reformja miatt vetettek ki plusz adókat. A történet egyszerűen annyi, hogy a telekommunikációs cégektől beszedett adókat a közszolgálati televízió elmaradt bevételeinek kompenzálására fordítják. A kieső bevételek pedig abból adódnak, hogy mind a franciák, mind pedig a spanyolok megtiltották a közszolgálati televízióban történő reklámok sugárzását.
    Mint az ismeretes, Magyarországgal szemben is hasonló eljárás van folyamatban a távközlési cégekre kivetett különadók ügyében, amely ügy nagy valószínűség szerint az Európai Bíróságon fog végződni. Hasonló cipőben jár Lettország és Portugália. Luxemburg és Románia e tekintetben kivételnek számít, ugyanis az ő esetükben a szolgáltatói pluszadókból befolyó bevételeket a szabályozó hatóságok költségeinek fedezésére használják.

Írta: Kelemen Gábor

Kapcsolódó anyagok

Az elemzés első része

Kapcsolódó dosszié: Infotér elemzések