Az egyedül netező gyerekek veszélyeztetettek

2014. január 14. kedd, 12:20 • www.hirado.huinternet, zaklatás, gyerekek
Hazánkban és a fejlettebb európai országokban egyre több kisgyermek internetezik évről évre, az LSE által az egyes EU-országokban elvégzett kutatások adatai alapján. A kicsik ritkán találkoznak potenciálisan veszélyes tartalmakkal – ez inkább a fiatal kamaszokra jellemző. Magyarországon az internetező gyerekek legnagyobb része (28 százalék) a fiatal, tapasztalatlan internetezők közé tartozik. Elsősorban kommunikációs, közösségi célokra használja a netet. Ez az arányszám rendkívül magasnak számít a 17 százalékos uniós átlaghoz képest. Itthon a tapasztalt netező gyermekek aránya igen alacsony, mindössze 8 százalék.

Twitter megosztás
Google+ megosztás
Cikk küldése e-mailben
Cikk nyomtatása

A zaklatás a leggyakoribb

A magyar gyerekeket vizsgáló, Az EU Kids Online magyarországi kutatásáról címmel publikált kutatásban Ságvári Bence azt írja, „a kockázatos tevékenységekkel kapcsolatos tapasztalatok a korral egyértelműen nőnek – a fordulópont 14 és 15 éves kor között van, amikor hirtelen megnövekszik az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők aránya”. Az adatokból kiderül, hogy a legfiatalabbak általában tapasztalatlanságuk és a komoly szülői felügyelet miatt jellemzően nem találkoznak potenciálisan ártalmas tartalmakkal. Ahogyan azonban a gyerekek nagyobbak lesznek, a felügyelet csökken, a tapasztalat nő, és a kíváncsi gyerekek egyre több tartalommal találkoznak, melyek között egyre több az ártalmas jellegű - figyelmeztetet az internetet.hu szakértője.

„Általánosságban a gyerekek 10 százaléka számolt be olyan rossz tapasztalatokról, amik internetezés közben érték őket. [...] A zaklatás esetében a legnagyobb az arány (72 százalék), amit sokkal kisebb számban követ a szexuális tartalmú képekkel, videókkal való találkozás (30 százalék) és a szexuális jellegű üzenetekkel, cselekvésekkel kapcsolatos tapasztalat (29 százalék). Legkisebb arányban az online ismeretségekkel való offline találkozók végződtek rosszul (9 százalék)” - olvasható a kutatásban.

Kevés magyar gyerek találkozik káros tartalommal

A kutatásból kiderül egyébként, hogy a magyar iskolások kétharmada netezik az iskolából, csaknem ugyanennyien közös otthoni számítógépről, 38 százalékuk pedig saját szobájából – ezek Európában igen alacsony arányszámoknak számítanak. A netezést általában 9 éves korban kezdik, és a számok azt mutatják, az egymást követő korosztályok egyre korábban kezdik online életüket.

A magyar gyerekek általában nem érzik úgy, hogy az internetezés, amivel átlagosan napi 85 percet töltenek, időt vesz el családjuktól vagy a barátoktól. Rossz tapasztalatokról, például netezés miatt kialvatlanságról csak 8 százalékuk számolt be. Netezés közben egyébként nagyrészt videókat néznek (76 százalék), házi feladatot készítenek (73 százalék), közösségi oldalakat használnak (72 százalék) és csetelnek (61 százalék), online játékokkal tízből hatan múlatják idejüket. Kicsi az aránya például azoknak, akik blogolnak (5 százalék).

Biztonság szempontjából az értékek nem túl jók. Míg a gyerekek kétharmadának van nyilvános profilja valamilyen közösségi oldalon, csak felük rendelkezik az internet biztonságos használatához szükséges ismertekkel (nem kívánt személyek letiltása, személyes adatok védelme stb). Ugyanakkor csak minden ötödik alkalmaz szigorú biztonsági beállításokat.

Azon gyermekek aránya, akik arról számoltak be, hogy zaklatták már őket online az adatfelvételt megelőző évben, 11 százalék volt, ami megfelel az európai átlagnak. Szexuális tartalmakkal a 9–16 évesek 16 százaléka találkozott, szexuális témájú üzeneteket pedig százból heten kaptak. Ez gyakoribb a 15-16 éves, mint a 11–14 éves korosztály körében, az arány közel kétszer akkora az idősebbeknél, az európai átlaghoz képest azonban a sexting (szexuális tartalmú szöveges üzenetek váltása) nem mondható elterjedtnek. Olyan személlyel, akit online ismertek meg, 7 százalékuk találkozott már offline is, ez is jóval gyakoribb az idősebbeknél. 84 százalékuk egyáltalán nem találkozott potenciálisan káros tartalmakkal. Egyszerre több kockázati tényező csak a vizsgált gyerekek 0,5 százalékánál jelent meg.

A szülőknek is volna még hová fejlődniük - több mint negyedük egyáltalán nem használja az internetet, és a használók harmada is tapasztalatlannak, bizonytalannak vallja magát. Háromnegyedük beszél arról gyermekével, hogy mire használja az internetet, és viszonylag elterjedt a közös netezés, a gyermekeknek való segítés is. A fiatal gyermekek általánosságban több szülői támogatást kapnak ilyen téren, ami nem meglepő, hiszen az idősebbek igyekeznek kibújni a szülői kontroll alól.

Tartalomszűrők, ellenőrzés vagy nevelés?

Egy Vaskúti Gergely pszichológus által 2011-ben elvégzett kutatás során az derült ki 92 óvodás korú (3 és 6 év közötti) gyermek vizsgálata során, hogy a fiatalok egyre inkább a magányos, szülői kontroll nélküli médiafogyasztás felé fordulnak. Ennek ellenére a gyerekek többnyire nem találkoznak káros vagy veszélyeztető jellegű tartalmakkal, leginkább különféle játékokkal és rajzprogramokkal foglalkoznak, ezek elérési útját ismerik és attól ritkán térnek el. Az internetezés maga nem gyakori ebben a korosztályban, elsősorban a szülői tilalom és a hiányzó felhasználói ismeretek miatt.

A különféle vizsgálatok eredményeiből összességében az olvasható ki, hogy magának az internetezésnek számos pozitív, készségfejlesztő hatása is van, megismerteti a gyerekeket a digitális technológiákkal, fejleszti felhasználói ismereteiket, gyarapítja tudásukat. Ahogyan azonban idősebbek és önállóbbak lesznek, a szülői felügyelet pedig gyengül, egyre inkább ki vannak téve a káros tartalmaknak.

A megoldás az lehet, hogy ha a szülők nem az internetezéssel töltött időt próbálják meg korlátozni, hanem továbbra is felügyelik gyermeküket a világháló használata közben. Erre megoldást kínálhatnak a különféle tartalomszűrők, nehézséget okozhat ugyanakkor, hogy ma már nem elegendő a közös otthoni számítógépet felügyelni, azt ugyanis csak 50-60 százalékuk használja internetezésre, ahogy nőnek, az arány úgy csökken. Ezzel ellentétben egyre nő a saját asztali számítógépet, saját laptopot vagy éppen okostelefont használók aránya, amit jóval nehezebb ellenőrizni.

Az is gond, hogy a fiatalok sok esetben alaposabb számítógépes ismeretekkel rendelkeznek, tapasztaltabbak, mint szüleik, ezért a legtöbben internetes tevékenységüket is könnyűszerrel el tudják rejteni. Így tehát nem elegendő utólag ellenőrizni az online látogatott oldalakat – de azért ez az egyik leghatásosabb módszer. Sokat segíthet az is, ha a gyerekeknek a szülők ismerősei a közösségi oldalakon, így ellenőrizni tudják online tevékenységüket, azt, hogy kikkel barátkoznak, hogyan kommunikálnak online.

Az egyik legjobb módszer mégis a megelőzés lehet. Ha az óvodás és kisiskolás korú gyermekek még nem is, a fiatal kamaszok már egészen biztosan több lépéssel szüleik előtt járnak, így ki tudják játszani a tartalomszűrőket vagy az utólagos ellenőrzést, el tudják tüntetni nyomaikat. Arra is gondolni kell tehát, hogy elbeszélgessünk a gyerekekkel a lehetséges veszélyekről, kialakítsuk bennük a jó ítélőképességet, így sokkal inkább biztonságban érezhetjük őket, még ha pontosan nem is tudjuk, mit csinálnak.

Magyarország biztonságos zóna?

Bár a téma körüli viták jellemzően igen hevesek, s a médiában, közbeszédben is gyakran megjelennek, a szakértők alacsony kockázati besorolású országnak tartják hazánkat, ahol az európai átlagnál alacsonyabb a felhasználók és a kockázati tényezők száma is. Számos olyan program működik, amelyek a gyermekeknek igyekeznek megtanítani a biztonságos internethasználat fogásait, bár e projektek nem képesek minden gyermeket elérni, akinek szüksége volna ezekre az információkra.

A területen tevékenykedő társadalmi szervezeteket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Médiatanácsa aktívan támogatja, az illegális online tartalmak ellen is küzdenek, többek között egy internetes forródrót fenntartásával.

Az egyetlen komolyabb probléma a szülők néha elégtelen tudásszintje. Sokan ugyanis nemcsak felhasználói készségeknek vannak híján nagy számban, de alkalmanként arról sincs tudomásuk, milyen kockázatokkal szembesülhetnek gyermekeik az interneten keresztül. Ezt viszont némileg ellensúlyozza, hogy a pedagógusok általában jobban felkészültek és képesek pótolni a szülői részről hiányzó útmutatást és felügyeletet.