Széchenyi-díjat kapott Arató Péter villamosmérnök

2012. március 15. csütörtök, 07:31 • MTItudomány, kitüntetés, villamosmérnök, digitális, Széchenyi-díj
A digitális technika és a logikai szintézis, különösen a vezérlő egységek tervezése, magas szintű és rendszer szintű szintézis területén végzett kutatási eredményeiért, valamint azok ipari alkalmazásait sikeresen hasznosító egyetemi tananyag-fejlesztő és oktatói munkásságáért, hazai és nemzetközi szakmai, tudományos közéleti tevékenységéért kapott Széchenyi-díjat Arató Péter. Nagy megtiszteltetésnek tartja a kitüntetést a villamosmérnök, a digitális technika kutatója, aki tudományos tevékenysége mellett több mint negyven éve az új mérnökgenerációk képzéséből is aktívan kiveszi részét.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
  Arató Péter a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Irányítástechnika és Informatika Tanszékének egyetemi tanára a Parlamentben vehette át a Széchenyi-díjat.
Az indoklás szerint a digitális technika és a logikai szintézis, különösen a vezérlő egységek tervezése, magas szintű és rendszer szintű szintézis területén végzett kutatási eredményeiért, valamint azok ipari alkalmazásait sikeresen hasznosító egyetemi tananyag-fejlesztő és oktatói munkásságáért, hazai és nemzetközi szakmai, tudományos közéleti tevékenységéért kapta meg a kitüntetést. 
„Az én szakterületem szűkebben értelmezve a digitális technika, logikai szintézis, rendszer szintű szintézis témakörébe tartozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy úgynevezett magas szintű leírásból hogyan kell eljutni egy konkrét rendszernek a tervéhez, amelyet már a digitális technika eszközeivel, esetleg rutinszerű lépéseivel meg lehet építeni. A fő cél az, hogy a feladatból kiindulva minél gazdaságosabban, kevesebb elemmel, minél optimalizáltabban, lehetőleg szisztematikus lépésekben lehessen megvalósítani a rendszereket” - foglalta össze kutatási területét a villamosmérnök az MTI-nek. 
A szakember jelenleg azzal foglalkozik, hogy miként lehet egy konkrét feladatból kiindulva olyan több processzoros struktúrát tervezni, amely nem igényel feltétlenül olyan működtető operációs rendszert, amely az egész rendszer teljesítményét nagy mértékben csökkentené. „Ez is egy olyan tervezési eljárás, amely a konkrét feladatból kiindulva próbálja meg létrehozni a rendszer optimális, feladatra szabott struktúráját. Ez bármilyen konkrét úgynevezett beágyazott rendszerben viszonylag bonyolult algoritmusok végrehajtására alkalmazható több processzoros felépítést eredményez” - mutatott rá Arató Péter, aki a jövőben is szeretné tovább folytatni kutatását, mert - mint kiemelte - számos megoldatlan probléma van még, amely a módszer széleskörű gyakorlati alkalmazását akadályozza. 
Arató Péter 1942. február 3-án született Budapesten. 1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerzett diplomát, majd az egyetem folyamatszabályozási tanszékének tanársegédje, 1977-től egyetemi docens, 1986-88-ban a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese volt, 1986-tól egyetemi tanár. 1988 és 2007 között a folyamatszabályozási, majd az irányítástechnika és informatika tanszék vezetője, közben 1998 és 2001 között az Informatikai Központ igazgatói, 2001 és 2005 között a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékáni teendőit is ellátta. A Magyar Mérnökakadémia alapító tagja, 2001 és 2006 között a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság alelnöke volt. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-től rendes tagja. 
Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Kutatásait a High Level Synthesis of Pipelined Datapaths című könyvben foglalta össze 2001-ben. 1990-ben Kiváló Feltaláló, 2001-ben Csáki Frigyes-díjat vehetett át. 2008-ban Simonyi Károly-díjjal, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.