CIO’11 konferencia: szabadulás újabb béklyókba

2011. március 31. csütörtök, 02:00 • infoter.eu
Jelentem, a vállalati informatika frontján a helyzet változatlan. Technológiák jönnek, vállalkozók mennek, de az alapképlet nem változik.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
Az informatika vállalati irányítói arra vágynak, hogy a rendszereik a lehető legkevesebb pénzt költve a lehető legjobbak, leggyorsabbak és legbiztonságosabbak legyenek, az informatika szállítói pedig olyan vállalati ügyfélről álmodoznak, aki örökre hozzájuk köti életét és ezért ráadásul rendszeresen és tervezhetően lerója kötelező háláját – sok-sok pénz formájában.

Mint rendesen, az idei CIO konferencia és kiállítás is e két érdekcsoportnak kínált elsősorban időt és teret a találkozásra (2011. március 24-25., Egerszalók). Minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a cloud computing, a számítási felhő, vagy pusztán felhő. A nagy nyomás hatására kezd kialakulni egy sajátos közhangulat, amely szerint az informatikai történelem szemétdombján végzi hamarosan az a vezető informatikus, aki legalább a terveiben nem említi, hogy az informatikai feladatokat – részben vagy egészben – mikortól végezteti majd el a felhővel, vagy a felhőben.

Számomra a felhő egy új elnevezése a már korábban is ismert viszonyrendszernek, amely esetén – végtelenül leegyszerűsítve – az informatikai feladatait valaki vagy valami (intézmény, vállalat) nem a tulajdonában és üzemeltetésében lévő rendszerekkel végezteti el, hanem másvalaki vagy másvalami rendszereivel.

Ebben az architektúrában – nevezzük felhőnek vagy maradian out-sourcingnak – a megrendelő, ha nem ügyel eléggé, kiszolgáltatottá válik, úgy, ahogy még soha, és szép csendesen megvalósul a szállítói álom.

Hol tárolódnak a felhős kapcsolatban a vállalati adatok? Mi lesz, ha valamilyen okból elválnának a megrendelő és a felhőszolgáltató útjai? Visszaállítható-e a felhő előtti állapot, és ha igen, ki fizeti e visszaállítás költségeit?

Az informatika új úton halad. A fejlődés adta lehetőségek önfeledt élvezete közepette ajánlott olykor elmerengeni azon, hogy megszabadulva régi bilincseinktől vajon az új béklyók milyen mélyen vágnak majd bele a húsunkba.

Mester Sándor