Csak látszólag adjuk ingyen - adatokkal fizetünk egy csomó mindenért

2021. november 17. szerda, 08:00
“Az adat az új olaj” - “Nincs ingyen ebéd” - előbbi mondás a technológiai vagy digitális korszak szülötte, Ann Wimbland, elsősorban az amerikai piacon ismert befektetőhöz köthető, utóbbi - egy anekdota szerint - pedig Winstons Churchill brit miniszterelnöknek tulajdonítható. Bár mindkettő kicsit közhelyes és lehet velük vitatkozni, de jól jellemzik a jelenlegi időszakot.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
Könyveket lehet teleírni az internet és a digitális világ térnyerésével párhuzamosan felhalmozódó óriási adatmennyiség kezeléséhez, védelméhez szükséges intézkedésekkel, de ez az írás csak a két említett mondás alapján a mindennapokban szeretné bemutatni, mi a helyzet ma az adatokkal.

Mint az olaj

Az adat tényleg az új olaj, azaz kulcsfontosságú és jövedelmező tevékenységet lehet rá építeni. “Önmagában azonban nem ér semmit” - mondta találóan Jakab Ferenc, a svéd távközlési rendszereket gyártó óriásvállalat, az Ericsson regionális vezetője egy, még 2019-ben rendezett konferencián. Az adatokat ugyanis használni, rendszerezni kell ahhoz, hogy valóban értékesek legyenek. Csakúgy, mint a felszínre hozott olaj sem ér önmagában sokat, azt finomítani kell, adalékot hozzátenni, hogy például üzemanyag legyen belőle.

A PriceWaterhouse tanácsadó cég egy “Mennyit ér az adat?” című elemzésében kategórizálta az “adatpiaci szereplőket”.

     Lehetnek Eladók, akiknek a szerepe a folyamatban az adatok vagy a belőlük kinyert információk, trendek értékesítése a Vevők számára. A Vevők ezen adatok/információk révén üzleti előnyökre tehetnek szert.

     A Vevő az, aki az Eladó adatait vagy a belőlük kinyert – a Vevő számára releváns – információkat vásárolja meg, és így tesz szert üzleti előnyre.

     Emellett megjelennek a Közvetítők is, akik a közvetlen eladó-vevő kapcsolat mellett, sok esetben helyett valamilyen módon elősegítik az adatok szereplők közötti átadását, kereskedését, értékesítését. Ezen a csoporton belül további három alcsoportot különböztethetünk meg: a platformszolgáltató technológiai cégeket, az ún. adatgyűjtőket és a tanácsadókat. 

Maradva az olaj példájánál, “finomítónak” tekinthetjük a technológiai óriásokat (például: Apple, Amazon, Google, Facebook), nekik lényegében az adatokkal fizetnek az emberek. Az adatokért cserébe többek között ingyen használható térképet, e-mail-rendszert, csevegőszolgáltatást, hírfolyamot kapnak. Mindezekért a szolgáltatásokért nem kell fizetni, mert az adatokért cserébe kapják őket a felhasználók.

A “finomítók” - például az említett óriáscégek - ezeket az adatokat rendszerezik és így meg tudják mondani egy-egy emberről, hogy mik az érdeklődési körei, mit és hol szokott vásárolni, ebből pedig következtetni lehet arra, hogy milyen hirdetéseket érdemes a szeme elé tenni. A hirdető cégek pedig fizetnek, cserébe nagy valószínűséggel olyan emberekhez juttathatják el a reklámjaikat, akik “vevők” lehetnek a termékeikre.

Kapu a fogyasztóhoz

Egy nagyon egyszerű, hitpotetikus és nagyon leegyszerűsített, egyben nem tényadatokon alapuló számítás szerint van a világon 100 millió kutyatulajdonos, akik rendszeresen szeretnének tápot vásárolni. Az adatokért cserébe a különböző szolgáltatásokat ingyenesen biztosító cégek az állateledelt gyártó és forgalmazó cégek termékeit odateszik eléjük. A kutyatulajdonosok tegyük fel, hogy havonta 10 dollárt költenek el a tápokra, akkor máris évente 12 milliárd dolláros potenciális forgalomnak nyitnak utat ezek a cégek. De a háztartások fogyasztásában kiemelt szerepet kapnak az élelmiszerek, tartós fogyasztási cikkek, járművek, ruhák, egészségügyi termékek is. Ezekhez mind-mind kaput nyitnak az adatokat ismerő cégek, de kérdés, hogy mennyire hiteles reklámokhoz, mennyire jó minőségű termékekhez lehet jutni így. Végső soron abból a szempontból “emberkereskedelemről” van szó, hogy az adatokkal rendelkező cégek kiadják a hirdetők számára releváns információkat. Az emberek bár látszólag csak az adataikat adták meg, azaz nem fizettek a fent említett szolgáltatásokért, de az említett hirdetéseken keresztül megvásárolt cikkeken lévő haszonban ez a költség benne van.

A technológiai mamutok kezében lévő, emberekhez köthető adathalmaz óriási értékkel bír és nagyon komoly befolyást jelent - éppen ezért ennek a szabályozását egyre többen sürgetik.