Bánhegyi Zsófia, a Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi igazgatója, Gecse Mariann, a Huawei Technologies Hungary kormányzati és kommunikációs igazgatója, Papp-Gerlei Gyöngyvér, az Antenna Hungária Zrt. operatív vezérigazgató-helyettese és Dr. Budai J. Gergő, a Vantage Towers Zrt. elnök-vezérigazgatója számára adódott a kezdő kérdés: vajon mennyire nehéz női vezetőnek lenni a mai világban, és érdemes-e erről egyáltalán diskurzust folytatni.
Zsófia szerint a mindennapok szintjén is érzékelhető, hogy még mindig van mire felhívni a figyelmet. „Éppen ma egy többfős társaságban álltam, odajött egy úriember, és mindenkinek bemutatkozott, csak nekem nem. Bár sokszor tudatalatti ez az előítélet, egyre többször emelem fel a hangomat ellene, akár tárgyalási szituációban is.
És itt már jön is az első triggerpont. Miért is kéne arról beszélni, hogy egy vezető nő-e vagy férfi? „Vezető vagyok és kész – jelenti ki Mariann. – Kezdetben nem szerettem, amikor feljött ez a téma. Aztán persze átgondolja az ember, hogy miért kell mégis felvetni. Fontos, hogy példát mutassunk, bátorságot adjunk.” Ezzel Gergő is egyetért, szerinte sem az a fontos, hogy férfi vagy nő az illető, csak az, hogy milyen kvalitásokkal, képességekkel rendelkezik.
Amikor arra terelődik a szó, hogy mégis milyen előnyökkel járhat, ha női vezető van egy cégnél, a panel résztvevői egymás után dobják be a jobbnál jobb hívószavakat. A nők türelmesebbek. Több véleményből képesek konszenzusos döntést kihozni. Kevésbé autoriterek. Sokkal inkább csapatjátékosok. Empatikusak. A panel férfi résztvevőjétől elhangzik az is, hogy emocionálisan intelligensebbek, sőt kitartóbbak. „Van, hogy én már rég túlléptem volna egy kérdésen, de a nők behoznak olyan aspektusokat, amik alapján újra lehet gondolni egy problémát. Ez a férfiakban valamiért nincs meg.”
.JPG)
Persze van, amit néha tudatosan kell erőltetni ezekben a pozíciókban. Mariann bevallja: „magamévá kellett tenni bizonyos férfiasabb vezetői attitűdöket ahhoz, hogy férfi kollégáimmal egy szinten tudjak lenni. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy mi nők az önmenedzselésben alul maradunk. A férfiak sokkal inkább felvállalják azt, hogy ha valami az ő sikerük.”
Gyöngyvér említi először, hogy a fiatalabb generáció már konkrét igényként fogalmazza meg, hogy mentorálást szeretne. „Büszkék a sikeres nőkre, és szeretnék ellesni a titkot, tanulni tőlük. Meg kell tanítani nekik, hogy mutassák meg, ha valamibe nagy energiát tettek. A másik, ami nagyon szokta érdekelni a nőket, hogy hogyan lehet vezetőként az élet többi területét, a tradicionális női szerepeket is jól menedzselni.”
Második fájdalompont. „Valóban gyakran elhangzik, hogy hogy csináljunk, hogy gyereket nevelünk, háztartást vezetünk és még a karrierben is a piramis csúcsán vagyunk. Nem szeretem ezt a kérdést, amit valamiért férfiaknak sosem tesznek fel!” – kezdi Zsófia. Gyöngyvér is bólogat, nála egyébként leginkább nők csodálkoznak rá erre. Persze, ha ez bárkinek segítség, szívesen megosztja vele a tapasztalatait: „nagyon-nagyon erős tudatosság és egy kemény tervezettség kell hozzá. A spontaneitás sajnos nem jellemző rám”.
Abban nagy az egyetértés, hogy a mentorálás során az általános önbizalmat kell fejleszteni a fiatalokban és a jövő női vezetőiben. „Végre kezd kialakulni Magyarországon is egy sisterhood, amiben a nők egymást segítik – jegyzi meg Zsófia. – A szándék már megvan, hogy a mindennapokban is támogassuk egymást, közös kihívásaink vannak, jó érzés együtt lenni, együtt gondolkodni.”
A számokat tekintve nem állnak rosszul a beszélgetés résztvevői által képviselt cégek, holott mindannyian férfias iparágban dolgoznak. „Nálunk 50-50% az arány, tervezőmérnökünk is van, aki a csapat egyik legnagyobb büszkesége, és történetesen nő – mondja Gergő. – De nem kell messzire mennünk, ha ebben a teremben körülnézek, azt látom, hogy folyamatosan javult a nemek aránya az Infotér Konferencián is.”
Mariann a beszélgetés egy pontján említi a Világgazdasági Fórum Global Gender Gap Reportját, vagyis a globális, nemek közötti különbségekről szóló jelentést. Az idei publikáció azt vetíti előre, hogy a jelenlegi trendek mellett 134 évre, vagyis 5 generációnyi időre van szükség ahhoz, hogy eltűnjön a nemek közötti szakadék a társadalmainkban. Jó hír, hogy a munkaerőpiaci részvételben való paritás világszerte tovább javult a legutóbbi kiadás óta. A panel tanulsága, hogy ebben a trendben a tudatosítás és a mentorálás is rengeteget tud segíteni.
