Nem lesz ugyanis olyasmi, amit ne lehetne ellátni egy alkatrésszel, amely képes kapcsolatot létesíteni a hálózattal. Hovatovább – ha hiszünk a futurológusoknak, köztük Ray Kurzweilnek, a Google technikai igazgatójának – egy idő után az emberek (már akik vállalják) is erre a sorsra jutnak, mert képességeik kiterjesztéséhez szükségük lesz közvetlenül az idegrendszerükön keresztül vezérelhető eszközökre, exoskeletonokra, head-up kijelzőkre vagy éppen a világhálón keresztül elérhető erőforrásokra.
Ha nem lépünk túl a jövő ködös horizontján, és csak a jól belátható dolgokra összpontosítunk, hiába dörzsöljük a szemünket a behálózott tárgyak növekvő sűrűsége akkor sem fog eltűnni a látóterünkből, hanem egyre erősebben megtölti azt. A Frost & Sullivan elemzője, Andrew Milroy azt jósolta a CIO magazin szerint, hogy már az idén több adatot generálnak a gépek és dolgok, mint az emberek, s ezért 2014 fordulópontnak tekinthető. Ugyanakkor a vállalati szférában még sincs nagy tolongás, hogy kiaknázzák a most születő lehetőségeket, és lekaszálják a friss technológiával elérhető vastag profitot.
Christopher Mines és Michele Pelino, a Forrester Research elemzői szerint a legújabb hálózati és telekommunikációs felmérésük azt mutatta, hogy a vállalatok több mint felének nincs semmiféle elképzelése a M2M (macthine to machin) vagy IoT képességek fejlesztéséről, nem is érdekli őket és nem is terveznek pénzt beléjük fektetni. S csak 8 százalék jelezte, hogy már bevezettek ilyen megoldásokat.
Az érdektelenség mögött bizonyos félelmek is meghúzódnak. A Forrester felmérése ezek közül a biztonsági megfontolásokat (a válaszolók 37 százaléka) helyezte az első helyen, ezt követik a költségek (32 százalék), a technológia éretlenség (25 százalék), az integrációs kihívások, a migráció illetve a létesítményekkel kapcsolatos kockázatok és szabályozási kérdések.
Ennek ellenére az előrejelzések szerint pár év múlva a legkülönfélébb dolgok tízmilliárdjai kapcsolódnak majd a netre, s ezzel a cégek informatikai részlegeinek valamit kezdeni kell. Mines és Pelino úgy vélik, hogy a CIO-nak kitüntetett szerepük lesz e megváltozó környezetben a technológiai és üzleti eredmények összekapcsolásában. „Ők lesznek a szervezetekben a katalizátorok, hogy azonosítsák a felbukkanó lehetőségeket és kihasználják a csatlakoztatott világ megoldásait. A kontextus-tudatos, lokáció alapú alkalmazások és szolgáltatások megváltoztatják, ahogy a vállalatok meggyőzik és kiszolgálják az ügyfeleiket. ás, hogy a vállalatok vegyenek részt, és szolgálják az ügyfelek. A CIO-nak kell megítélnie, hogy mi az, ami technológiailag lehetséges és egyben üzletileg értelmes” – jelentették ki a CIO magazin kérdésére.
A Forrester elemzői szerint az informatikai vezetőknek négy prioritásuk van amikor a dolgok internete szóba kerül: a/ Azonosítani az üzleti következményeket. b/ Partnerséget teremteni az üzleti döntéshozókkal, hogy a szervezeti és képzettségi színvonalat összhangba hozzák. c/ Adresszálják a biztonsági feladatokat és az adatvédelmi aggályokat. d/ Felértékeljék és kiterjesszék a stáb szoftveres képességeit.
„A csatlakoztatott világban nagyon kevés rendszer kulcsrakész, ezért ezeknek szükségük van architektúrára, integrációra, és rugalmas (agilis) fejlesztési szakértelemre. Ilyen rendszerek implementálásához közös üzleti-technológiai munkacsoportok szükségesek, amelyeket – a műveleteket, létesítményeket és a termékfejlesztést – elemző szakemberek kell, hogy segítsék” – vélekedik Mines és Pelino.
