Benedek András, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora korábban közigazgatási államtitkárként is működött, jelenleg a tudománynak szenteli idejét: a BME Alkalmazott Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének alapító-igazgatója, a BME Mérnöktovábbképző Intézetének vezetője, valamint a TéT bizottság elnöke. Fő kutatási területei a szakképzés szerkezete, a szakképzés és a felnőttképzés pedagógiája, a formális és az informális tanulás, a mobiltanulás. A professzor 2004 óta az MTA doktora, szabadidejének javát családjával és utazással tölti, valamint szívesen úszik, kertészkedik és olvas.
A „Tanulás életen át” (TéT) bizottságot 2007-ben Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke kezdeményezésére hozták létre. „Részben kényszer, részben lehetőség és nem utolsó sorban alaptevékenységgé vált az emberi életben a tanulás.” A bizottság jelentésében felhívja a figyelmet, hogy életkortól, lakóhelytől és kulturális-iskolázottsági háttértől függetlenül mindenki része az élethosszig tartó tanulási folyamatnak, ami egy szakmai végzettség, érettségi, vagy diploma megszerzésével nem zárul le. „Az igazi tét, hogy utána ez milyen mélységben és intenzitással folytatódik” - teszi hozzá a szakember.
Magyarország versenyképességét vizsgálva Benedek András megállapította, hogy mérlegre téve a kérdést sok tényezővel számolhatunk. Nemcsak az iskoláztatás, hanem az oktatásra ráépülő szolgáltatások, valamint az egészségügyi állapot, a mobilitás, a kommunikáció nemzetközi viszonylatban, vagyis a gyakorlatban használt idegennyelv-tudás is befolyásolják a magyar összképet. A szakértő szerint, klasszikusan jó iskolai háttérrel rendelkezünk: „Ha száz évre tekintünk vissza, akkor a magyar formális oktatási rendszer teljesítménye kiváló volt már a múlt század elejétől kezdve, nem véletlen, hogy ennek a hatása a Nobel-díjasok számában erőteljesen érvényesült.” A professzor azt is elmondta, mind a lakosság használható idegennyelv-tudása, illetve mobilitása mint másodlagos mutató nemzetközi összehasonlításban elmaradást tükröz. Kifejtette továbbá, gyors és látványos intézkedések nem hoznak javulást, hosszú távú beruházásokra van szükség.
„Ma nincs olyan iskolázottsági szint és nincs olyan kiváló tudás, amelyet 18-25 éves korban megszerezve garantálni lehetne, hogy ez az életpálya abszolút pozitív trendet vesz fel. Vagyis egy generáción belül a tudásunk elévül.”- jelentette ki a BME intézetvezetője. A digitális korban több eszköz áll rendelkezésre, amelyek a tudás frissítését, bővítését segítik. A térben és az időben független tanulás lehetősége, vagyis a tantermen kívül, akár éjjel az interneten keresztül zajló tudásszerzés egy újszerű kommunikációs térbe helyezi a mai embert. Ezt egészíti ki, hogy saját belső memóriánk kapacitását külső eszközökkel kiterjeszthetjük: az új technológiák révén bárhol és bármikor elérhetünk például térképeket, adatbázisokat, vagy éppen fényképeket tehetünk elérhetővé.
Az iskolarendszer fejlődésére évszázadokon keresztül a konstruktív megközelítés volt jellemző. Ennek értelmében a képzés szerkezetét, a tananyagot az életkori sajátosságoknak megfelelő módon állították össze, a fokozatos beépítve a tudást. A mai felfokozott tempó nem kedvez a hagyományos megközelítésnek, viszont egyre inkább teret nyer hazánkban is a konnektivizmus, vagyis a hálózati szemlélet. Ez az intézmények, személyek, iskolák hálózati csomópont jellegét emeli ki, amelyekhez kapcsolódás révén elérhetővé válik az információ. „Egyre inkább látható, hogy a formális tanulás mellett megjelenik az informális, más szóval atipikus tanulás, mely lehetővé teszi, hogy folyamatosan megújítsuk igényeinket, hiszen egész magas korban is teljesen új dolgokat sikeresen meg lehet tanulni”- állapította meg Benedek András.
Az új eszközökhöz kell igazodni a pedagógia módszereinek is. Az iskolai rendszerben alapvetően a pedagógus határozza meg az ottani tevékenységet, ám a hálózati tanulásban már kisebb szereppel bír. A BME professzora szerint azonban elengedhetetlen itt is a személyes kontaktus, ezért az ún. blended learning, vagyis az oktatási módszerek, eszközök elegyített együttesét tartja célravezetőnek.
A multimedialitás korában egyszerre sok csatornán keresztül árad felénk az információ, az intenzív információnyomás feldolgozására, a sok feladat együttes kezelésére alkalmassá kell tenni az embereket. Visszaüthet ugyanis a lankadó figyelem, illetve ha nem a megfelelő tárgyra összpontosítunk. „Bár óriási verseny folyik, hogy minél nagyobb sávszélességgel, minél gazdagabb információ- és képanyaggal szolgáljon ki minket az elektronikus média, de az igazi sávszélességet az emberi együttlét adja.” Az oktatási szakértő kifejtette, az új technológiák elsajátítása mellett nem szabad megfeledkeznünk a célról sem, vagyis az emberek egymás közti kommunikációjáról, amelyet támogatni hivatott a technika.
„Aki kimarad, lemarad” - a TéT bizottság elnöke így összegezte a korunk fejlődési tendenciáit. Hozzátette: „Az aktív életkor utáni szakaszban is lehet valaki szuper aktív.” A senior korosztály számára sincs késő, ugyanúgy lehetőség van sikeresen lépést tartani a kommunikációs fejlődéssel.
Az információs szupersztráda és multimedialitás világában oktatási módszerek megújítására van szükség. A hálózati szemléletben az e-learninget kiegészítő blended learning a különböző csatornákon, technikai eszközökön közvetített tudás mellett a pedagógussal való személyes kontaktust is magában foglalja. Hazánkban a mobilitás és gyakorlati idegennyelv-tudás mutatói lemaradnak nemzetközi viszonylatban. A BME oktatási szakértője Dr. Benedek András szerint a hosszú távú beruházások révén lehet e területeken tartós változást hozni.
