– A korábbi kormányzati ciklusokban dedikáltan több gazdája volt a kormányzati informatikának. Most, a kormányváltás után is két tárca foglalkozik vele. Jelenthet-e ez egyfajta megosztottságot?
– Nem az informatika megosztásáról van szó, hanem az e-közigazgatás létrehozásáról. Természetesen közigazgatás csak egy van. Az e-közigazgatás szerves része a közigazgatásnak. E-közigazgatásról akkor beszélünk, ha az ügyfelek (állampolgárok, vállalkozások) ügyeiket valamilyen elektronikus csatornán keresztül bonyolítják. Természetesen ettől maguk a közigazgatási folyamatok nem változnak meg. Azt szeretnénk elérni, hogyha az állampolgár egyszer már rákényszerül az ügyintézésre, eközben legalább érezze jól magát. Továbbá célunk az is, hogy a szolgáltatások minél könnyebben legyenek elérhetőek az ügyfelek számára, és ezeket minél több formában tudják igénybe venni. A szolgáltatásokat minél közelebb tudjuk vinni az ügyfelekhez, akár egészen az íróasztalukig. S ha végső esetben az ügyfélnek be kell mennie a hivatalba, akkor is biztosítva legyen a megfelelő, lehetőleg egyablakos és az élethelyzetekhez igazodó személyes ügyintézés. Tehát figyelembe kell venni azt, hogy az ügyintézést milyen infokommunikációs technikákkal lehet a legkomfortosabbá tenni. Az e-közigazgatás a közigazgatási szolgáltatások egy metszeteként illeszkedik bele a közigazgatási fejlesztés komplex programjába.
– Tehát a kormányzati informatika egy és oszthatatlan…
– Igen, de különbséget kell tenni a különböző kommunikációs csatornákon keresztül az ügyfeleknek nyújtott közigazgatási szolgáltatások és a kormányzati informatika között, amely alapvetően a kormányzati munka hatékonyságát, korszerűségét hivatott növelni. Az informatikai fejlesztések kivitelezésének, lebonyolításának felelőse a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Hozzá tartoznak az üzemeltetési és beszerzési kérdések, valamint az a feladat, hogy miként teszi a szolgáltatásokat hozzáférhetővé az állampolgárok számára. Mi itt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban KIM „csak” megtervezzük a szolgáltatásokat a korszerű technológia figyelembevételével, s elkészítjük e szolgáltatások igazgatási, szolgáltatási modelljeit. A KIM nem a technikai részletekkel foglalkozik, hanem az ügyfelek minél komfortosabb kiszolgálásával, a jogi és folyamatszervezési aspektusokkal, illetve megfogalmazza a szolgáltatási elemeket. Ezután pedig az informatikusok leülnek, rendszerterveket készítenek, s az egészet lefordítják a bitek és a bájtok nyelvére. Ebben mi aktívan – mint fejlesztők – nem veszünk részt, de természetesen nyomon követjük a technikai implementációt. Mi aktívan csak akkor lépünk színre ismét, amikor megvizsgáljuk, hogy a terveink alapján és a megfelelő színvonalon készültek-e el a szolgáltatások, illetve ezek továbbfejleszthetők-e a jövő infokommunikációs igényei szerint.
– A kormányzat működését elősegítő informatikai fejlesztésekért ki felel?
– Azokban a kérdésekben, amelyek a jó közigazgatás működéséhez szükséges belső informatikai rendszereket érintik, a két tárca együttműködik. A KIM gondolatokat, igényeket fogalmaz meg, ezeket pedig az NFM a saját eszközeivel megvalósítja. Érdekes a helyzet viszont a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala esetében. A KEK KH szervezetileg a KIM-hez tartozik, annak amolyan idegközpontja, hiszen itt működik a közigazgatást érintő legtöbb szakrendszer. A hivatal feladatának két legfőbb vetülete a korszerű közigazgatási szemlélet, illetve az e szerint működő informatikai rendszerek halmaza. A KEK KH egyidejűleg azonban az informatikai működtetés, fejlesztés szempontjából az NMF szakigazgatási jogköre alá tartozik. Mi úgy gondoljuk, hogy a közigazgatási szemlélet az, ami fontos, azaz nem az informatika vezérli a közigazgatást, hanem a korszerű közigazgatás-fejlesztés igényei határozzák meg a szükséges informatikai támogatást.
– A múltban ezek szerint nem így működtek a dolgok? Folynak-e vizsgálódások?
– Jelenleg is folyik az elmúlt időszak átvilágítása, s ha találunk jól működő dolgokat, nem fogjuk elvetni csak azért, mert nem mi találtuk ki. Vizsgáljuk tehát, hogy mi történt, s ami történt, jelenleg milyen állapotban van, illetve hogyan tudjuk ezeket felhasználni a további fejlesztésekhez. Az átvilágítás több szempontot is érint. Érint elveket, az elvek mögötti törvényi szabályozási hátteret, a folyamatban lévő vagy már befejeződött programokat, az egyes projektek célkitűzéseit – amennyiben ezek módosíthatók –, a projektek eredményeit abból a szempontból, hogy illeszkednek-e a koncepciónkhoz.
– Végül is, milyen elképzelések szerint akarják korszerűsíteni a közigazgatást?
– Ahhoz, hogy korszerű közigazgatást lehessen kialakítani ma Magyarországon, teljes paradigmaváltásra van szükség. Ennek lényegét három pontban lehetne összefoglalni: az okmányok és okiratok helyett az állampolgár és a vállalkozás, a hatósági eljárások helyett a közigazgatási szolgáltatás, illetve a jelenlegi status quo fenntartása helyett az egységes és korszerű belső működés álljon a középpontban.
– Az elmúlt kormányzati szférában is úton-útfélen hangoztatták az ügyfélközpontúságot. Nem tették volna elég korszerűen?
– Azt hiszem, nem sikerült megfelelően korszerűsíteniük a közigazgatási szolgáltatásokat. Lehet, hogy az elkészült szoftverek, a beszerzett hardverelemek, a kiépített számítóközpontok csúcsminőségben működnek, de egy biztos: a sok fejlesztés eredményeképpen az állampolgár továbbra sem érzi jól magát, amikor el kell mennie ügyet intézni, hiszen az ügyintézési eljárásokat akár büntetésnek is lehet érezni. Így a magyar közigazgatás teljes reformra szorul. El kell érni, hogy egy ügy elintézésének érdekében ne kelljen számtalan hivatalba elmenni, ahonnan esetleg többször elküldik az állampolgárt valami hiányosságra hivatkozva, s ne kelljen a törvényben előírt határidőn jóval túl is az ügy elintézésére várnia.
– Az elektronikus ügyintézés – de legalábbis ügyindítás – alfájának eddig az Ügyfélkaput tekintették. Bár az ómegától még elég messze van, azért a bátrabbak már bemerészkedtek rajta. Önnek mi a véleménye e csatorna működéséről?
– Kíváncsiságból megpróbáltam néhány összetettebb ügyet elintézni, s az első, amin fennakadtam, hogy az ügyleírások alapján nem értettem meg, mit kell csinálnom. A szöveg tele volt a különféle jogszabályokra történő hivatkozással, ami nyilván világos egy jogász számára, de egy laikusnak – beleértve az érettségivel rendelkező embereket is – érthetetlen. Az első dolog tehát, hogy közérthető módon kell tájékoztatni az ügyfeleket egy-egy ügy elintézésének módjával kapcsolatban, ezért alapjaiban kell megújítani a tájékoztatási rendszert is. Mégpedig úgy, hogy az állampolgár fel tudjon készülni arra, mi fog vele történni az ügyintézési folyamat során, milyen dokumentumokat, igazolásokat kell beszereznie, beszereztetnie. Végül is az államnak kell a polgáraiért tevékenykednie, nem pedig fordítva. Emellett, persze, igaz az is, hogy az államnak be kell tartatnia a polgáraival a törvényeket, de nem úgy, hogy azt az emberek büntetésként éljék meg, hanem természetes állampolgári kötelességükként.
Szerző: IT Business
