A nyilvánvalóan a nemzeti identitás erősítését is célzó kezdeményezés kétéves munka után jutott el jelenlegi állapotába, és most az oldal látogatói 2,4 millió rekordhoz férhetnek hozzá: könyvekhez, képekhez, videókhoz, hanganyagokhoz stb., melyeket – hasonlóan az európai Europeana működéséhez – Amerika könyvtárai, levéltárai, múzeumai és egyéb archívumai helyeztek el az adatbázisban. Vagyis a DPLA éppúgy nem rendelkezik saját anyaggal, mint az Europeana, valójában közös felületet, adatbázist és hozzáférést kínál a számtalan helyen található digitális anyagokhoz. Egy jól működő rendszerben ennek az az előnye, hogy a felhasználóknak nem kell számtalan elszeparált adatbázist böngészniük, mivel egyetlen helyről elérik az összeset. A hátránya is ebből fakad azonban (akárcsak az európai projekt esetében): a DPLA csak elvezet a dokumentum tárhelyéhez, ám ott már nem érvényesek a Digitális Közkönyvtár szabályai: ahány forráshely, annyiféle formátum, annyiféle böngészőbeépülő.
A projekt honlapja még tesztfázisban is többféle lehetőséget kínál a böngészésre, keresésre, nézelődésre: dinamikus térkép, idővonal alapján történő böngészés, tárlatvezetés, illetve speciális alkalmazások is rendelkezésre állnak.
A Digital Public Library of America (DPLA) elindulásával egy újabb nagyszerű adatbázis és platform nyílt meg azok előtt, akik történeti értékű tartalmakra kíváncsiak. Habár az Egyesült Államokban már nagyon sok hasonló, a kultúrkincsek digitalizálását és közzétételét célzó projekt működik, a DPLA béta-verziójának hozzáférhetővé válása mégis nagy szó, mivel hangsúlyozottan az amerikai történelemre, kultúrára koncentráló nemzeti, a lehető legtöbb adatbázist egy helyen kezelő honlap kezdte meg nyilvános működését.
