A hübrisz volt a legnépszerűbb kifejezés abban a beszélgetésben, amely Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő és Balogh Ákos Gergely az Informatika a Társadalomért Egyesület szerkesztője között zajlott a 2024-es Infotér Konferencia zárónapján. Izgalmas, bár kevésbé szívderítő diskurzusuk arról szólt, milyen folyamatok mentén borult lángba a világ körülöttünk. Demkó meglátása szerint egyértelműen rossz irányba haladnak a dolgok, és minden eseményben óriási szerepe van a gőgnek és az elbizakodottságnak. Lássuk, miért!
„A hübrisz az elmúlt 30 évre általánosságban jellemző – kezdte geopolitikai értékelését. – 1990-ben adott volt egy pillanat, amikor a Szovjetunió padlóra került, Kína még nem nőtt föl, a Nyugat pedig jó erőben volt. A felelősség márpedig mindig azé, aki erősebb, mert ő tudja formálni rendszert. Az elmúlt évtizedekben a Nyugat, és elsősorban az Egyesült Államok alakította a világot.” Az persze, hogy háború mindig lesz, Demkó szerint nem kérdés, az viszont már annál inkább, hogy el tudjuk-e kerülni a nagy és pusztító konfliktusokat. A Nyugat által irányított történések szerinte nem ebbe az irányba mutatnak.
Kiindulópontként felmerült a beszélgetésben a délszláv háború, de az igazi nagy törésnek 2003-at, vagyis az iraki háború kirobbanását tartja a szakértő. Szerinte a koszovói történéseket még meg lehet magyarázni azzal, hogy az ENSZ és a NATO meg akarta torolni a Milošević-rezsimet és a szerb nacionalizmus bűneit, de Irak semmivel nem igazolható. „Az amerikaiak hübrisze, hogy azt gondolják, mindenkinél okosabbak és egy jobb világot képesek építeni bárhol a Földön. Nem vonom kétségbe a jóakaratot, de a pokol útjai jóakarattal vannak kikövezve.”
Az amerikaiak az elmúlt száz évben megnyertek mindent, ezért úgy gondolták, hogy ha bemennek Irakba, tárt karokkal fogadják őket és a demokráciát. Ehelyett kirobbant egy szörnyű háború. „Most voltam Szaúd-Arábiában, mert kíváncsi voltam egy nyugati típusú jólétre, ami nem a Nyugaton létezik – említette meg ellenpontként. – Szaúd-Arábia egy gazdag ország, ott tényleg jól élnek az emberek, és emellett nem az az álmuk, hogy demokrácia vegye őket körül.”
Amerika után megkerülhetetlen volt természetesen Oroszország kérdése is, amelynek hübrisze Demkó szerint többek között abban áll, hogy azt gondolta: le tudja győzni Ukrajnát. „180 ezer emberrel azonban nem lehet nekimenni egy ekkora országnak. Az oroszok elhitték, hogy átáll hozzájuk a fél ukrán haderő, és szabad lesz az út Kijevbe, ahol leváltják Zelenszkijt. Holott Oroszországnak sokkal kifizetődőbb lenne a Nyugattal együttműködnie hosszú távú geopolitikai és gazdasági szempontokból is.” Demkó úgy fogalmazott: az orosz nacionalisták nem számoltak az ukrán nacionalistákkal. Ez ugyanis nem egy birodalmi törekvés Oroszország részéről, egyszerűen csak kiverte náluk a biztosítékot, hogy Európa belekontárkodik a dolgaikba. „Amivel pedig a Nyugat nem számol, az az, hogy az ukrán nép sem a demokráciáért harcol, hanem hogy megvédje a földjét.”
Ez persze még mindig nem az egész világ lángolása, vetette közbe Balogh Ákos Gergely, hiszen egyelőre csak regionális háborúkról beszélünk, beleértve az izraeli konfliktust is. Ezen a ponton hozta be Demkó, hogy nagyon nem szabad elfeledkezni a kínaiak vágyáról, hogy világelsők legyenek, vagy legalábbis elérjék az USA szintjét. Kína emelkedése ugyanis már önmagában rengeteg konfliktust, súrlódást generál. „Sokáig kinevettük a kínaiakat, hogy másolják a világot. Mára eljutott ez az ország oda, hogy amit a nyugati világ egy évtized alatt, kínkeservesen ér el, azt ők egy év alatt megcsinálják. Ha háború lenne, szkeptikus vagyok, hogy meg tudnánk-e verni Kínát. Már csak azért is, mert mindenben kínai alkatrészek vannak, amiket nem fogunk tudni kiváltani. A nyugati hübrisz pedig, hogy ez esetben majd szankcionálunk, nem fog sikerülni, mert a kínaiak visszaszankcionálnak gondolkodás nélkül. Márpedig ebből lesz a következő nagy háború.”
Ami az előttünk álló 30 évben Demkó szerint szintén nagyon problematikus, az egyrészt Afrika demográfiai robbanása, másrészt a klímaváltozás. „Utóbbi azokat az országokat érinti legrosszabbul, ahol hatalmas a népességnövekedés, gyenge a mezőgazdaság, nehezen látja el az ország saját magát. Mindez ellen hiába dobjuk be azokat a szavakat, hogy demokrácia meg progresszió, ezt a kihívást ezek nem fogják tudni megoldani.” Demkó figyelmeztetett: Európa nagy bajban van, és ennek ellenére nem ad válaszokat, 2015 után most jutnak el odáig, hogy a migrációval valamit kezdeni kellene. Szerinte az Európai Unió előbb-utóbb el fog jutni odáig, hogy fölhúzza a falakat. „Ugyanakkor nincs megoldás, mert az sem jó, ha megindul a néptömeg, és az sem, ha nem, így a következő 30-40 év a tragédiákról fog szólni. A kérdés az, hogy a tragédiák itt történnek Európában vagy Afrikában és a Közel-Keleten.”
Visszatérve a beszélgetés elején ecsetelt regionális konfliktusokra, és ezeken belül is a kisebbségi kérdésekre, Demkó szerint ezekkel megint csak lábon lövi magát Európa. „Rengeteg robbanóanyag van még Európában a migránskérdésen túl is. Ezek összességében ártanak Európa erejének.” Balogh Ákos Gergely felvetette, hogy a külső fenyegetés, vagyis a migráció esetleg felülírhatja-e régi sérelmeinket és konfliktusainkat a következő évtizedekben. A biztonságpolitikai szakértő a panel végén sem festett optimista képet a közönség részére. „Nem hiszem, hogy ezt bármi felül tudja írni, maximum mérsékelheti. Nézzük csak meg, a szlovák szélsőjobboldal már nem a magyarok ellen kampányol! De ez nem változtat azon, hogy bizony lerángatnák a magyar zászlót a középületekről. Maximum a nap végén azt mondják: igen, nem szeretjük egymást, de azt még kevésbé szeretnénk, hogy ötmillió burkina fasóival éljünk együtt.”