Anne Hidalgo, Párizs szocialista főpolgármestere elméleti elképzelésből politikai programmá formálta az úgynevezett 15 perces város koncepcióját, amikor erre fűzte fel 2020-as újraválasztási kampányát. Az ötlet viszonylag egyszerű. A városokban úgy kell élniük az embereknek, hogy otthonuktól 15 perces gyaloglással vagy biciklizéssel elérjék az életükhöz szükséges összes alapvető szolgáltatást. A párizsi példa nem maradt hatás nélkül. Az elmúlt év szeptemberében a C40 Cities, azaz a világ legnagyobb városainak hálózata felkarolta az elképzelést.
Az ENSZ urbanisztikai szervezetével, a UN Habitattal összefogva öt kísérleti projektet kezdeményeztek a 15 perces város realitásának vizsgálatára. A Deloitte tanácsadó cég a városok fejlődését vizsgáló 2021-es tanulmányában kulcsfontosságú trendként jellemezte a koncepciót. A legfontosabb részletre azonban talán Fareed Zakaria újságíró hívta fel a figyelmet azzal a megjegyzésével, hogy a 15 perces város a koronavírus-járvány utáni korszak egyik legjellemzőbb fejleménye lehet – derül ki a Guardian összefoglalójából. Egyesek úgy képzelik, hogy repülő autókkal lehetne megszüntetni a városokban keresztbe-kasul közlekedő emberek okozta zsúfoltságot és dugókat, míg ez a koncepció a szolgáltatásokat vinné az emberek közelébe, mérsékelve a jövés-menés kényszerét.
Az iskola kerülne a középpontba
A 15 perces város ötletét Carlos Moreno, a Sorbonne professzora vetette fel egy tudományos tanulmányban 2016-ban. Ezt megelőzően is voltak ezzel kapcsolatos próbálkozások. Portlandtól Oregonon át az ausztráliai Melbourne-ig több városban 20 perces gyaloglással vagy biciklizéssel elérhető távolságban próbálták meghatározni azt a környezetet, amelyben az emberek mindennapi életéhez szükséges szolgáltatásoknak elérhetőnek kellene lenniük.
Még korábban, az 1920-as években egy amerikai urbanista, Clarence Perry gondolkodott a városok életterének „szomszédsági egységeiről”. Jane Jacobs amerikai újságíró, akinek munkássága befolyásolta a várostudomány fejlődését, odavolt Manhattannak azért a blokkjáért, amelyben élt.
Moreno elképzelése azonban azzal vált elméleti ötletből gyakorlati tervvé, hogy Hidalgo választási programjának részévé tette. A politikus az iskolát látja a 15 perces szomszédság középpontjának, amelyet a hét végeken meg kellene nyitni a felnőttek előtt. A hét utolsó két napján ha nem is az iskolapadba, de a tornatermekbe visszatérhetnének sportolni az emberek és kulturális rendezvényeket lehetne tartani az iskolák közösségi tereiben.
Az utcák zöldebbek, tisztábbak és csendesebbek lehetnének, miután megszabadultak az autóforgalom jelentős részétől. Decentralizálni lehetne az alapvető szórakozási lehetőségeket, az egészségügyi alapellátást és a legalapvetőbb kormányzati szolgáltatásokat.
Kukába dobhatnák az elmúlt 100 év városi fejlődését
A 15 perces város elképzelés szembe fordul azzal a fajta városi életmóddal, ami az USA-ból indulva az egész világon elterjedt. Timur Abbiasov, a Massachusetts Institute of Technology Senseable City Lav kutatócsoportjának kutatója és teamje mobiltelefon-adatok segítségével vizsgálta az emberek mozgását és a környezetükben lévő szolgáltatások elérhetőségét. Ebből kiderült, hogy minél közelebb vannak a lakókhoz a boltok, a szolgáltatások és a parkok, annál többet mozognak helyben az emberek. Ugyanakkor Abbiasov szerint az USA-ban a 15 perces városrészek kialakítása jelenleg nem reális. Több lakásnak kellene lennie az iskolák, a parkok, a boltok közelében.
Az Egyesült Államok viszonylag jobban élő rétegei az amerikai filmekből ismert kerttel körülvett lakóparkokban élnek. Egy átlagos bevásárláshoz az USA-ban 2017-ben több mint 10 kilométert autóztak az emberek.
A 15 perces város lehetőségét baloldalról azzal bírálják, hogy a fizikai munkát végző emberek nem állhatnak át home office-ra. Az amerikaiaknak például kevesebb mint négy százaléka gyalogol vagy bringázik a munkahelyére és onnan vissza az otthonába. A kritikusok szerint az tenné lehetővé, hogy egyesek 15 perces városban éljenek, hogy az ezekben lévő szolgáltató vállalkozásoknál, intézményeknél dolgozók messzebbre utaznának otthonuktól, mint jelenleg
Emellett felvetődik a szegregáció erősödésének lehetősége. A viszonylag jómódú szomszédságok még jobban elszigetelődnének a szegényebb környékektől. Például miközben a rosszabbul élők hellyel-közzel vásárolnak gazdagabb környékeken lévő boltoknak, a tehetősek messze elkerülik az egyszerűbb környékeket.
Végül városok önkormányzatainak is kétszer meg kell gondolniuk, felvállalják-e a 15 perces város koncepcióját. Egyes városrészeik elszigetelődése ugyanis felboríthatja gazdálkodásukat. Ha az emberek a jómódú szomszédságokban helyben költik el a pénzüket, akkor a városok többi részével gyenge kapcsolatban lévő enklávék alakulhatnak ki.
