Kell-e annál tökéletesebb apropó egy, a női vezetőkkel foglalkozó panelbeszélgetéshez, mint hogy pár napja Claudia Goldin a nők munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatos úttörő kutatásaiért megkapta a közgazdasági Nobel-díjat? A 14. Infotér Konferencia „Gondolkodj hibridben!” című programja sok új és sok nagyon is ismerős, személyes szempontot hozott arról, hol állnak diverzitás, egyenlőség és befogadás terén a magyar cégek.
A témáról a közönséget is megszavaztatta a moderátor Dintsér Andrea, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége Női Vezetői Klubjának vezetője és a YourStory.hu alapítója. Például arról, milyen tulajdonságokkal kell egy jó vezetőnek bírnia. A közösen generált felhőben olyan szavak jelentek meg a képernyőn, mint empátia, őszinteség, következetesség, humor, kitartás... A színpadon Bánhegyi Zsófia, a Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi igazgatója, Csörsz Andrea, a VIR Zrt. cégvezetője, Szabados Attila, az ALEF Distribution HU Kft. cégvezetője és Gerlei Gyöngyvér, az Antenna Hungária Zrt. operatív vezérigazgató-helyettese vitatta meg a kérdéseket.
Ha egy cég olyan hatalmas változáson megy keresztül, amelynek következtében már 8000 munkavállalóval kell működnie egyszerre, akik 13 nemzetből érkeznek 3 iparágban, az bizony a vezetőre is ró némi terhet. „Ebben a közegben a legfontosabb a motiváltság és motiválási képesség, a változás elfogadása és a változtatási képesség, a transzparens kommunikáció és természetesen a jó csapat” – mondja Gyöngyvér a 4iG-nál szerzett tapasztalatai alapján. Attila három kulcsszóval fogalmazza meg, számára mik jellemzik a jó vezetőt: vízió, bizalom és bátorság. Hogy ez utóbbinak mekkora szerepe van a nemek közötti egyenlőség kialakításában, arról még később is szó esik. De haladjunk szépen sorban!
Az Eurostat adatai alapján 10%-kal képviseltetik magukat a nők az IT szektorban. A kvótákat persze senki sem támogatja, egyetértenek abban, hogy mindig a legrátermettebb kollégát kell választani, nemtől függetlenül. Hogy mi lenne az ideális arány, arra változatos válaszokat adtak a vendégek. „12 éve voltam először az Infotér Konferencián, és nagyjából ugyanannyi nőt láttam akkor, mint most. Azt üzenem a szektornak, hogy ideje a változásnak – jelenti ki Zsófia. – Le kell vetkőznünk a tudatalatti előítéleteket is, amik nagyon sokszor nem csak a férfiakban élnek a nőkkel szemben.”
Persze nehéz úgy helytállni, hogy nőként sok helyzetben kevésbé vesznek komolyan az üzleti életben. Amikor férfiak figyelmen kívül hagynak, esetleg csak egy feleségnek néznek a cég egyik vezetője helyett. Gyöngyi érdekes tapasztalata, hogy férfi kollégái csak vele nem fognak kezet, amikor megérkeznek egy meetingre. „Erre rá is kérdeztem, és az volt a válasz, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.” Attila megjegyzi: „Nem így szocializálódtunk, és sajnos a legnagyobb jóindulattal is zavarban vagyunk. Ez van, bénák vagyunk kedves hölgyek, de igyekszünk! A nőknek is meg kell tudni tanulni, hogyan jelezzék, ha valami nem oké. A férfiakra sokkal inkább jellemző a bátorság, könnyebben megyünk oda a főnökhöz azzal, hogy remekül el tudja végezni az adott munkát.”
„Nekem bevált, hogy megkértem a nagy szaktudású férfi kollégákat, magyarázzanak el mindent, hogy aztán később ne lehessen engem zavarba hozni egy megbeszélésen – mondja Gyöngyvér. – Jól épített és önbizalmat is adott. Amikor azt látják a férfiak, hogy egy nőnek van szakmai tudása, máris előrébb sorolják.” Tiszta sor persze, hogy az IT terület férfiasnak van kikiáltva, ezt a szemléletet azonban a vendégek szerint is meg kell változtatni. Méghozzá már az iskolában, mert enélkül beragad a sztereotípia. Szóba kerül egy nemzetközi kutatás is, melyben 3 éves gyerekeket és 16 éves fiatalokat kértek meg, hogy ábrázoljanak egy kutatót. 3 évesen a kislányok még női alakot rajzolnak, 16 évesen már férfiként írják le ugyanezt a pozíciót. „Jó lenne tudni, az út melyik pontján veszítjük el az önbizalmunkat – mondja Andrea. – Nekem van egy 16 éves lányom. Mostanában fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon ki tett többet ezügyben a gyermekemért: Karikó Katalin vagy én magam?”
A davosi Világgazdasági Fórumon az ENSZ főtitkára mesélt arról a globális kutatásról, amely azt vizsgálta, hogy mikorra valósulhat meg a nemek közti egyenlőség a munkaerőpiacon. A szomorú válasz az volt, hogy ha ebben a tempóban haladunk, közel 300 év kell hozzá. Attila szerint ebben nagy szerepe lesz a generációváltásnak. Zsófiának pedig egészen személyes példája is van arra, hogy kicsiben is el lehet kezdeni a szemléletformálást. „Nagyvállalatnál dolgoztam, ahol szerettek volna csoportszintű pozícióba emelni. Behívtak tárgyalni, és sokkal kevesebbet ajánlottak, mint a férfi elődömnek, akiről egy véletlen folytán tudtam, hogy mennyit keresett. Gondolkodtam, mit csináljak, végül úgy döntöttem, kiállok magamért, és visszaadtam a papírt azzal, hogy ez az eljárás ellenkezik a német anyavállalat elveivel. Óriási botrány lett belőle, de három hónap múlva megkaptam a magasabb fizetést. Nem volt könnyű a helyzetem ezután a cégnél, de elejét vettem valaminek, és ha jól tudom, azóta is figyelnek erre.”
Végezetül a fentieken, vagyis bátorság, önbizalom, tudatosítás és kiállás beemelésén túl egy plusz házi feladatot is adnánk az olvasóknak: tippeljék meg, vajon mennyivel lesz nagyobb jövőre a női résztvevők száma az Infotér Konferencián. Mi bizakodóak vagyunk!
