Kérdések sora
Milyen képességekre lesz szükségük a jövőben az informatikai vállalatoknak, hogy az államnak szállíthassanak? - tette fel a kérdést Vágujhelyi Ferenc. Szerinte a főbb irányokban pontos képet alkothatunk erről, ha egyes részletek jelenleg még nem is teljesen világosak.
A magyar informatika és az állam kapcsolata az 1930-as évekre nyúlik vissza. Akkor statisztikai, számviteli célokra használtak elektromechanikus eszközöket. Az adatokat kártyákon rögzítették, ennek megfelelően a szakmával foglalkozó cégeknek adatrögzítői tudásra volt szükségük. Emellett műszerészeket foglalkoztattak a berendezések üzemeltetéséhez. Az elektronikus adatfeldolgozás az 1960-as évektől indult el. Az egyik első, erre szakosodott vállalat 1963-ban alakult, majd létrejött Kopint és 1969-től a nyugdíjbiztosító intézet kezdte elektronikusan működtetni nyugdíjfolyósítási rendszerét. Akkoriban még kötegelt feldolgozású eszközöket használtak. Az interakció teljesen hiányzott a folyamatokból. Az informatikai szakértelem nagyrészt házon belül állt az erre építő intézmények rendelkezésére. A gépeket a legnagyobb amerikai gyártótól vagy az úgynevezett testvéri szocialisa országok gyártóitól lehetett beszerezni. Az informatikai tudást az operátorok képviselték, akik a lyukkártyákat kezelték.
Egy kisebb és egy nagy fordulat
A hetvenes években annyiban változott a helyzet, hogy megjelentek a miniszámítógépek. Ez levitte az informatika használatának belépési küszöbét. A keresleti oldalon megjelentek az állami nyilvántartásokat kezelő szervezetek és a szocialista nagyvállalatok, a kínálati oldalon, a berendezések szállítóinak oldalán az előbb említetteken kívül elérhető volt egy magyar gyártmányú számítógép is. A szélesebb társadalmi intézményrendszer is reagálni kezdett arra, hogy kialakulóban volt az informatikai szakma. A tudományegyetemeken elindították a programozó matematikus képzéseket. Megjelentek az operátori képességeken túlmutató igények, szükség volt tervezőkre és programozókra is. Főként kutatóintézetekben üzemeltek a nagy számítógépek, de létrejött már néhány szolgáltató is.
A nyolcvanas évek a PC-k (személyi számítógépek) megjelenésével radikális fordulatot hozott. Drasztikusan lecsökkentette a már említett belépési küszöböt az informatika felhasználásába. Bárki lehetett programozó, kis beruházással működésképes rendszereket lehetett fejleszteni. Megszűntek a klasszikus operátori feladatok, nem kellett szalagokat cserélgetni a programok futtatásához. Megjelentek a rendszergazdák, miközben a fejlesztőket bizalmi alapon, ismerősök közül válogatták az informatika felhasználói.
Végtelenül egyszerű környezetben működő, egyfelhasználós rendszerekről beszélhettünk ekkoriban. Sokszor, a kliensek csináltak mindent, elvétve működtek a rendszerekben szerverek. Az informatikai szolgáltatásokban a bizalmon alapult minden, ritka volt a verseny. A nyolcvanas évek időszaka volt az informatikában az a korszak, amikor a legkevesebb szakértelemmel el lehetett adni valamit a felhasználóknak.
Felértékelődik a szaktudás
A kilencvenes évek újabb fordulatot hozott azzal, hogy létrejöttek a hálózatok, a kliens-szerver rendszerek és az operációs rendszerek grafikussá váltak. Ez a programozás, a fejlesztés szempontjából azt jelentette, hogy ekkor már eseményvezérelten kellett fejleszteni, ami megnövelte a tudásigényt. A komplexebb rendszerek fejlesztése nagyobb szakmai felkészültséget feltételezett. Az állami szervezetek tömegesen építtettek helyi hálózatokat.
A fejlesztés alatt már senki sem értett kódolást, a megrendelők elvárták a szabványok alkalmazását. Az állam is tett lépéseket, elkezdte szabályozni, hogy mit vár az informatikához értőktől. Például lefektették az elektronikus ügyintézés szabályait, bár ezek ekkor még főként papíron léteztek. Fontos lépés volt az a 2006-os rendelet, amely az iratkezelési szoftverekről szólt. Ennek része volt egy akkreditációs rendelet és egy tanúsítási rendelet is. A tanúsító a fejlesztőket tanúsította, ami garanciát kínált a megrendelőnek arra, hogy azt kapja, amire szüksége van. Az informatikai szakemberek közé felsorakoztak a tanácsadók és a jogászok. A tanácsadó sokszor jobban ismerte az ügyfél saját core üzletét, mint maga az ügyfél. Az informatikába beszivárognak az úgynevezett domainspecifikus tudások.
Fordulat az informatikai biztonság terén is
A 2010-es években fontossá vált a projektmenedzsment. A vállalatoknak ki- és bejáratot kellett teremteniük az internet felé. A biztonságot a továbbiakban már nem lehetett arra építeni, hogy a céges informatikai rendszerek elzártak voltak a külvilágtól. A programnyelv tudása ettől az időszaktól kezdve már semmit nem ér. Az erre épülő tudással az ügyfél igényeit a folyamat szintjén ki lehetett ugyan elégíteni, de az így fejlesztett rendszerek könnyű prédáivá váltak a kívülről támadó hackereknek. A védekezés vállalati rendszerek külső határára került.
Megjelent az adatbányászat. Ez lehetővé teszi, hogy az a szolgáltató, amely egy megrendelő tranzakciós rendszerét fejlesztette, többcélúan használja ennek termékét, az adatot. Lehetővé válik, hogy az adatok elemzésével az eredeti ügyfélen kívül további cégeknek dolgozva is végezzenek fejlesztéseket. Ezzel egyidejűleg csökken a vállalatok rendszergazdáinak szerepe.
Gyökeresen átalakulnak az informatikai termékek
Az informatikai szolgáltatás és támogatás jövőjét, a termék felől kell megközelíteni – mondta Vágujhelyi Ferenc. A jövő legfontosabb jellemzője ugyanis az, hogy a leszállított termékek nem érkeznek meg a megrendelőhöz. A folyamatokat futtatni tudják, miközben az egyedi termékek, amelyeket ehhez felhasználnak, nincsenek feltétlenül jelen az ügyfélnél. Ugyanakkor az informatikai rendszerek nagyon szállító és programozó függőek maradtak. Egy 2012-es kormányrendelet ugyan előírja, hogy át kell adni a megrendelőnek a forráskódokat, ám ennek nem mindig van értelme, mert a laikus felhasználó nem tudja ezeket értelmezni. Sok esetben nem tudja, hogy minden egyedi kódot megkapott-e.
A NAV elnöke szerint ezen változtatni kell! Úgy véli, a jövőben erősen korlátozni kell, hogy a szállítók mennyi eredeti forráskódot fejlesztenek. Frameworkökből kell dolgozni! Azokból a frameworkökből, amiket már milliók futtatnak. Abból kell építkezni, ami van.
„Szentségtörő” javaslat
Meg fognak szűnni a hardverfejlesztések a dedikált privát menedzselésű hardverkörnyezetekre. Már csak azért is, mert a biztonságot sem lehet garantálni ezeken. A fejlesztők az idegen ügyfélkörnyezetben nem mindig tudják biztosítani a kiberbiztonsági elvárások teljesítését. A legtöbb szoftver felhőszolgáltatássá fog alakulni. Akármilyen „szentségtörésnek” hangzik is, jellemző lesz az ország joghatálya alatti felhőszegmens használata. Ezt már több ország alkalmazza.
Magyarországon is szükség lenne arra, hogy a nagy felhőszolgáltatónak legyen szegmense az országban. Arra, hogy a kormányzati igényeket, a közigazgatási igényeket dedikáltan itt elégítsék ki! A fel nem használt erőforrásokat illesszék be a globális erőforrásokba. Ezt az indokolja, hogy hazai szinten nem fogunk tudni ilyen szolgáltatásokat kifejleszteni saját magunknak, mert nincs tízmillió ügyfelünk – mutatott rá a méretbeli feltételekre a NAV vezetője.
Irány a felhő
Eközben az üzemeltetői feladatok gyakorlatilag a kliensekre és a belső hálózatokra korlátozódnak majd. Az informatikai szakértelmen belül szükség lesz a felhőmenedzsment funkciók ellátásában való jártasságra. A rendszerek kijárata nyilvános API-vá fog alakulni. Versenyt kell generálni abban, hogy ki, milyen felületet ad az ügyfélnek!
A szakember biztos benne – ezt önkritikusan mondta –, hogy az állam által nyújtott szolgáltatásokat fogják a legkevesebben használni. Meg kell nézni, hányan használják a NAV számlázóprogramját és hányan hajlandóak fizetni mások hasonló programjaiért. Nem szolgáltató szervezet az állami hivatal. API-kat kell nyújtani, sőt, protokollt kell nyújtani. Meg kell mondani, milyen protokollnak feleljen meg az adat, ami hozzánk eljut. Ilyen képességekkel rendelkezniük majd a szállítóknak!
Új informatikai világ jön
Ennek viszont nélkülözhetetlen eleme a hitelesség. Ahhoz, hogy klienst hozzon létre valaki, a Mobile First megközelítést kell alkalmaznia, tehát szükség lesz IOS és Android programozókra. Újra kell írni az alkalmazásokat felhőtechnológiára. Serverless technológiákra van szükség, felhőarchitectúrára kell építeni! Egy hasonlattal élve, a korábbi informatikai szolgáltatások olyanná válnak, mintha az utazó egy repülőgépet akarna kibérelni az utazásához ahelyett, hogy csak jegyet venne az útjába eső, meglévő járatra.
A nyitott rendszereknél a hitelesítés előbb-utóbb dokumentumalapú lesz, ami kriptográfiai problémákat jelent. Olyan megoldásokat kell használni, amelyek szelektálják az információátadást. Ha valakinek elektronikus személyi igazolványa van a mobiltelefonján, és cigarettát akar venni, akkor a dohányboltosnak csak azt szabad tudnia, hogy elmúlt-e 18 éves vagy sem. Máshoz viszont nem szabad hozzáférnie.
Az tranzakciós értéket sok esetben csak digitálisan fogják reprezentálni, a folyamatokat ezzel tudjuk majd befejezni. Ha nincs ezek végén fizetés, akár illeték, akár vásárlás, akkor nem tudjuk majd lezárni a folyamatot – tette hozzá. Ez megint felveti, hogy jogászokra, tanácsadókra és pénzmosás elleni szakemberekre lesz szükség.
Változás nélkül a túlélés sem lehetséges
A „kemény” informatikai tudás mellett nagy szerepe lesz egy „puha” képességnek is. Nevezetesen a User Experience megteremtésének. A törvényhozás úgy fog jogszabályokat alkotni, hogy a törvényjavaslatok előterjesztőinek be kell mutatniuk, miként fog működni a gyakorlatban a szabályozás, amit be akarnak vezettetni. A törvényt át kell írni, ha nem lehet ráépíteni egy jó User Experience-t, azaz ha az állampolgár nem tudja egyszerűen, online felületeken alkalmazni a szabályokat.
A NAV elnöke előadása végén Mérő László matematikust idézte, aki egyik könyvében azt jósolta, hogy a világnak nem hárommillió matematikusra, inkább csak háromezerre lesz szüksége a jövőben. Ezt a prognózist némileg megkérdőjelezi, hogy a nyílt, decentralizált, kizárólag a protokollokra épülő rendszerek elterjedésével a digitális azonosíthatóság és hitelesség olyan eszközök használatára kényszerít, amelyek megteremtése túlmutat a hagyományos értelemben vett mérnöki feladatokon. A gépi tanulás szintén olyan modelleket ad, amelyeket nem lehet a mérnöki tudományokon túlmutató matematikai ismeretek nélkül megszerezni. Lehet, hogy hárommillió matematikusra nem lesz szükség, de a nyolcmilliárdos emberiségnek, amely a digitális térbe költözött, bizonyosan többre lesz szüksége, mint háromezer.
Vágujhelyi Ferenc zárásként azt kérte a konferencia résztvevőitől, hogy fontolják meg az említett képességek megszerzését, mert ezek hiánya a magyar társadalom és gazdaság fejlődésének gátjává válhat.
Informatikai szakértő intézménnyé is válik a NAV
A NAV-nak sikerült nemzetközi szinten is elismert eredményeket elérnie a gazdaság kifehérítése terén – derül ki abból az interjúból, amit Vágujhelyi Ferenc, a Növekedés.hu-nak adott. Az Európai Bizottság által mért áfaréscsökkenés jól szemlélteti az eredményeket: a 2010-es 22,3 százalékról 2020-ra 6,1 százalékra csökkent a be nem szedett általános forgalmi adó aránya, ami nemcsak a szándékos adóelkerülés elleni hatékony fellépésből, hanem a különböző könnyítésekből is adódik.
A NAV vezetősége nagy reményt fűz a Mesterséges Intelligencia Munkacsoporthoz, amely a NAV egyedülálló adatvagyonának értékére épülő kutatásokat végez. A mesterséges intelligencia segítségével jóval több paraméter alapján csoportosíthatják a cégeket, és aki a számos jellemző alapján kialakított csoport tagjaitól feltűnően különbözőt produkál, nevezetesen jóval kevesebb adót fizet, az az úgynevezett deviáns viselkedésű adózóként azonosítható. Erről az eredményről értesítik, lehetőséget biztosítanak neki, hogy megindokolja az eltérést.
Emellett az új háttérinfrastruktúra segítségével a hatóság eljuthat odáig, hogy modellezni tudja a tervezett gazdaságpolitikai döntések lehetséges következményét. Ágensalapú modellezésre is képesek lehetnek, vagyis előre megbecsülhető lesz, hogy egy-egy cég, gazdasági csoport, hogy reagál az őt érintő döntésre.
További lehetőség, hogy a hivatal szakértői gráfelemzéseket, hálózatelemzéseket végezhetnek. Sokszor felhasználnak uniós adatokat is. Van riasztási listájuk is, így a bevallási idő lejárta előtt, a tényleges árumozgást követően azonnal kiadhatnak és kaphatnak riasztást. Azonnal megnézhetik, hogy az az áru, olyan mennyiségben van-e a kamionon, mint amit és amennyit bejelentettek.
Óriási jelentősége van a hálózatelemzésnek. Ma már a csalásokat úgy követik el, hogy egy-egy adózónál nem nyilvánvaló, hogy csalárd tevékenységet folytat. Nagyon sok törvényes tranzakció közé keverik be a csalárd forgalmat. Nem egy céget, hanem az egész hálózatot kell elemezni, hogy megállapíthassák a csalárd szándékot egyes tranzakciók mögött.
Jelzi technológiai kihívás nagyságát, hogy ha csak a NAV napi szakmai alapműködését (ide nem értve a bűnügyi területet) biztosító éles üzemi informatikai rendszerek adatállományát tekintjük, az jelenleg fél petabyte méretű. Az adatszolgáltatásokat, átfogó és egyedi devianciaelemzéseket biztosító Adattárház mérete is eléri a negyed petabyte méretet. Összehasonlításképpen, egy petabyte tárolásához több mint 745 millió floppylemezre vagy nagyságrendileg 1,5 millió CD-ROM-ra van szükség.
Az informatikával összefüggő cél a hatóságnál, hogy észszerű, könnyen használható online felületeket akarnak biztosítani a NAV-hoz forduló adózóknak.
A fejlesztés természetesen hatással van a NAV alkalmazottainak személyi összetételére is. Jelenleg nagyjából 18 ezren dolgoznak a hatóságnál. Ennek mintegy a tíz százaléka foglalkozik valamilyen módon informatikával, adatelemzéssel. Létrejött egy önálló kockázatkezelési és adatvagyon gazdálkodási szakterület is.
