Ez tényleg komoly változást jelez a webes olvasnivalókhoz való hozzáállásban, pláne ha figyelembe vesszük, hogy még azok körében is, akik soha életükben nem fizettek tartalomért, már a 20 százalékot közelíti a jövőben ezt tervezők aránya.
Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a fizetőfalak és digitális előfizetési modellek lennének a kiadóvállalatok minden bajának megoldói. Robert G. Picard, a Reuters Institute kutatási igazgatója megjegyzi, hogy az olvasók fizetési hajlandóságának megnövekedése nagyrészt annak köszönhető, hogy egyre kevesebb ingyenes minőségi forrás létezik. Nem mindenki igényli azonban a valóban kiváló tartalmakat, sőt, a többségnek valójában kevéssé fontos a minőség, ha a puszta hírekről van szó.
Ez azt jelenti, hogy a fizetős online hírszolgáltatás továbbra is egy szűkebb célcsoportnak szólhat csak, s - egyelőre legalábbis - nem válik széles körben használatos fogyasztói termékké. Röviden: egyre többen áldoznak ugyan pénzt a netes tartalomra, de a túlnyomó többség nem fizet és jó eséllyel soha nem is fog.
A Paid Content szakértője úgy értelmezte a Reuters adatait, hogy a webes előfizetések sokat segíthetnek abban, hogy a kiadók valamennyit behozzanak a print lapok gyengélkedése miatt kiesett bevételekből, közel sem oldanak meg azonban minden problémát. Szerinte az olvasóknak maximum a tizede lesz hajlandó a zsebébe nyúlni.
Egyre több kiadóvállalati és kutatóintézeti adatsor mutatja ki, hogy megfelelő körülmények között a digitális hírekért is lehet pénzt kérni - de valójában mennyit, és mire elég ez? A Reuters Institute széleskörű kutatása rámutatott, hogy egyre többen hajlandóak pénzt áldozni internetes hírekért. A Guardian erről azt írta: "végre kifizetődnek az online hírek". S valóban, az eredmények biztatóak, elsősorban is az, amelyik arról szól, hogy már kétszer annyian fizetnek digitális tartalmakért, mint tavaly.
