A Hold felfedezése egy ideje a reneszánszát éli. A NASA, az amerikai űrhivatal az 1970-es évek eleje óta először ismét Holdra szállást és Hold körüli pályán keringő űrállomást tervez. Ezt az ambíciót táplálták az Artemis hordozórakétával folytatott sikeres tesztek. Az illetékes kínai állami szervezet szakértői szintén Hold-komp, Hold-járó és a Holdra telepített űrállomás tervein dolgoznak. Néhány amerikai és japán vállalat hasonló elképzelések megvalósításával foglalkozik.
Az űrkutatással foglalkozók igazi célpontja azonban egy ideje a Mars – írja Wired magazin a vörös bolygó felfedezésének lehetőségeit összegző cikkében. Bill Nelson, a NASA igazgatója az Artemis kifejlesztését a Mars felé vezető út egyik szakaszának tekinti az űrhivatal Holdtól a Marsig programjában. Az Európai Űrügynökség szintén emberi missziót küldene a Marsra Terrae Novae 2030+ programjában. A kínai űrhivatal Mars-járókat, leszálló egységeket és a vörös bolygó körül keringő mesterséges égitesteket tervez. Van azonban egy nagy bökkenő az ember Marssal kapcsolatos elképzeléseivel kapcsolatban. A vörös bolygón nem lehet normálisan élni.
A Mars a Nap körüli élhető övezet határán kering. Ez az a sáv, amelyen belül a bolygók nem túl forrók és nem túl fagyosak, ezért a felszínükön lehet folyékony állapotú víz, ami az élet alapfeltétele. Hárommilliárd évvel ezelőtt a Mars felszínén is lehettek folyók, tavak és a bolygónak számottevő légköre volt. Ma azonban a légkör vékony és majdnem kizárólag szén-dioxidból áll. A hőmérséklet olyan, mint a földi Antarktiszon, a szárazság a chilei Atacama-sivatagéhoz, a Föld legszárazabb részéhez hasonlítható.
Nem éppen romantikus nyaralás
Az első űrhajósok, akik leghamarabb a 2040-es években juthatnak el a Marsra, ezt megelőzően kilenc hónapig lesznek kénytelenek elviselni egymás társaságát egy nem túl komfortos űrhajóban. Ha túlélik a landolást, még nehezebb időszak vár rájuk. Az állandó homokviharok kárt tehetnek a berendezéseikben, például betakarhatják homokkal az energiaellátásukat biztosító napelemeket.
Nem áll majd a rendelkezésükre növénytermesztésre alkalmas föld, ezért azt kell enniük és inniuk, amit magukkal visznek. Ha kimozdulnak bázisukról, akkor egy lyuk az űrruhájukon egyenlő lenne a biztos halállal. Bármilyen hiba az energia-, az oxigén-, a víz- és az élelmiszer-ellátásukban vagy kapcsolatuk megszakadása a Földdel, nagy eséllyel szintén végzetes tragédiához vezetne.
A koronavírus-járvány idején mindenki átélhette az elszigeteltség okozta stresszt. A Marsra utazók az oda-vissza úttal együtt két és fél évig élnének hasonló elszigeteltségben. Minden egyes sétájuk mindössze néhány egységből álló otthonukon kívül, nagy kockázattal járna. Jó eséllyel alakulna ki rák a testükben, miután hosszú ideig kapnának olyan radioaktív sugárzást, amitől a Föld megvédi a lakóit. Izmaik és csontjaik elgyengülnének, mivel az űrutazás során hiányozna, a Marson pedig a földinél kisebb lenne a gravitáció, amelyben élnek.
Miért kellene odamenni?
Mindezek tükrében felmerül a kérdés, miért akarnak az űrkutatással foglalkozó szervezetek embert küldeni a vörös bolygóra? Ezzel kapcsolatban két cél merülhet fel. Az első az egyszerű emberi kíváncsiság, a tudományos kutatás lehetősége. A Vénusz a maga hőségével, szmogos légkörével és nagy légnyomásával nem jöhet szóba, ahogy a naprendszer gázóriásainak túlságosan távol lévő holdjai sem. A vörös bolygó kínálja a lehetőséget egyebek mellett a naprendszer keletkezésének, a bolygók geológiai változásainak, a légkör átalakulásainak és az élet keletkezésének a kutatására.
A másik cél, amit az emberek a Marssal kapcsolatban maguk elé tűzhetnek, hogy kolóniát létesítsenek a bolygón. A sarkain van jég és elég közel van a Nap ahhoz, hogy a Földről induló marsi bevándorlók ellássák napenergiával magukat.
A Mars felfedezéséről korábban tudósok álmodtak, köztük Carl Sagan űrkutató. Sagan ugyan támogatta az emberi űrutazásokat, ám úgy vélte, emberi missziók helyett inkább mesterséges égitestek segítségével kellene tanulmányozni a világűrt. Ezt kevésbé kockázatosnak és az erre fordítható erőforrások hatékonyabb felhasználásának tartotta. Ennek szellemében a tudósnak kiemelkedő szerepe volt a naprendszer számos bolygóját felkereső Voyager űrszondaprogramban.
Az elmúlt években nem tudósok, hanem narcisztikus milliárdosok fogalmaznak meg víziókat a vörös bolygó benépesítéséről. A legismertebb közülük Elon Musk, a Tesla autógyártó vezérigazgatója, a világ egyik leggazdagabb embere. Ő nemes egyszerűséggel 2050-re egymillió embert küldene a Marsra. Jeff Bezos, az Amazon kiskereskedelmi vállalat szintén a világ leggazdagabb emberei közé tartozó vezetője, másról álmodik. Szerinte az embereknek ki kellene települniük a föld körül keringő űrállomásokra, a bolygóból pedig egyfajta lakatlan természetvédelmi öveztet kellene csinálni.
Miért nem kellene odamenni?
Sokan vannak azok a szakértők is, akik nem támogatják a Mars-utazásokat. Szerintük a globális felmelegedéstől kezdve az irtózatos társadalmi egyenlőtlenségekig előbb a Föld gondjait kellene orvosolni, utána vethetnénk a szemünket a Marsra. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak fontosabbnak tartják a Mars-misszióknál a NASA erőfeszítéseit a klímaválság kezelésére vagy a Földet fenyegető aszteroidák közeledésének előrejelzésére.
És van még valami, ami ellene szól az ember megjelenésének a Marson, ám nem szokták emlegetni. Vajon mit szólna a vörös bolygó ahhoz, ha az emberek megpróbálnák kisajátítani? Könnyen lehet, hogy nem kérne belőlük. Látva mit tettek az anyabolygójukkal, a Földdel, nem nehéz feltételezni, hogy a Marsra is hasonló sors várna.
A bolygó élhetővé tételére, azaz terraformálására például Musk felvetette az ötletet, hogy atombombákkal kéne megszórni a Marsot. Ezzel juttatna port a légkörbe, hogy az visszatartsa a felszínről kisugárzó hőt, ami növelné a felszíni hőmérsékletet. A jég megolvadna, így lenne víz a bevándorlóknak. A geomérnökök, akik a planetáris méretű beavatkozásokkal foglalkoznak, inkább nem mondanak véleményt erről az ötletről. Csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a terraformálás bármilyen kísérlete óriási kockázatokkal jár, és többet árthat, mint amennyit használ.
Ha az emberek elkezdenének bányászkodni a Marson újjátermelhetnék ugyanazokat a szociális szakadékokat és környezeti problémákat, amiket ezzel a Földön okoztak. Ha van a bolygó felszíne alatt élet, annak ökoszisztémáját tönkre tehetik. Nem észszerűtlen tehát ha úgy véljük, hogy békén kellene hagyni a Marsot. A felszínére zuhant szondákkal és más odakerült emberi eszközökkel máris hagytunk ott némi szemetet.
A tudósok egy része úgy véli, hogy a világűr kutatása valójában azzal hajthatja a legnagyobb hasznot, hogy felhívja a figyelmet az ember kivételes szerencséjére. Arra, hogy a Föld olyan egyedülálló lehetőséget kínál az életre, ami nagyon-nagyon ritka a világegyetemben. Sasha Sagan Carl Sagan lánya így fogalmaz ezzel kapcsolatban: azt gyanítom, hogy minél messzebb merészkedünk, annál inkább felismerjük majd, milyen különleges és értékes bolygó a Föld.
