Erre az ellentmondásos helyzetre mutat rá Kate Daine, az Oxfordi Egyetem kutatója. Különösen aggályosnak tartja, hogy nem tudni, e vonatkozásban miként „működik” az úgynevezett közösségi média.
Vannak jó tapasztalatok is. Egy felmérés megállapította, hogy a rossz hangulatú megjegyzést posztolók többsége kevésbé volt szomorú három hónappal az első nyílt panasz után. A fórumok gyakran bátorítanak a pozitív viselkedésre, például arra biztatják az elveszni látszókat, hogy forduljanak orvoshoz.
Ugyanígy előfordul azonban, hogy elfogadhatónak minősítik a hozzászólók az önkárosító hajlamokat, sőt, az esetek 10 százalékában tanácsokat nyújtanak a szándék eltitkolására. Kimutatták, hogy a fiatalok 60 százaléka kutatott már online az öngyilkosság témakörében, s akik próbálkoztak önkárosítással, azoknak majdnem háromnegyede előtte tájékozódott a weben.
Joe Ferns, a brit szamaritánusok vezetője azt mondja, hogy nem a cenzúra segít, inkább arra kell koncentrálni, miként lehet segíteni interneten a bajbajutottaknak. Bár végső soron a hatóságoknak élniük kell hatásköreikkel, hogy a rosszindulatú kommentelőket megakadályozzák ártalmas tevékenységükben.
