Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a weboldal működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez.
Elfogadom
Nem fogadom el
Remélhetünk-e valós hasznot a digitális fejlesztésektől? - Hogyan értékeljük informatikai beruházásainkat?
2023.04.26

Remélhetünk-e valós hasznot a digitális fejlesztésektől? - Hogyan értékeljük informatikai beruházásainkat?

Nem tartozik a megosztó kérdések kategóriájába, mégis évek óta közbeszéd tárgya, hiszen ahány vállalat és iparág, annyi eltérő aspektus vizslatja árgus szemekkel a digitalizációt és annak hatását. Ezek a hatások olykor szembeötlő eredményeket hoznak, míg máskor láthatatlanok maradnak. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint „a digitalizáció és az üzleti teljesítmény között nincs egyértelmű kapcsolat”. E tanulmányt summázta Bencsik György az Infotér szakértője, aki cáfolatában pontosan rámutatott az állítás ellenkezőjére is.

- Kiss Franciska: Az elmúlt négy évben gyakorlatilag minden a digitalizációról szólt, az elmúlt kettőben pedig minden arról, hogy a koronavírus hogyan repítette a világot tíz évvel előre ebben a folyamatban. Beszélgetésünk apropóját azonban mégsem ez adja, hanem a Budapesti Corvinus egyetem honlapján megjelent publikáció, miszerint „a digitalizáció és az üzleti teljesítmény között nincs egyértelmű kapcsolat”. Valóban így lenne?

- Bencsik György: A kérdésre kérdéssel válaszolnék, hiszen fontos definiálni, hogy mit és hogyan mérjünk, azaz, hogy értékeljük digitális beruházásainkat, egyáltalán mit tekintünk digitális beruházásnak. A fenti sommás megállapítás az egyetem saját tanulmányának eredményére támaszkodik, amely 2019-es beruházási invesztíciók üzleti hozadékát vizsgálta. Ennek során 2510 feldolgozóipari cég adatai alapján elemezték az alkalmazott technikák hazai elterjedtségét és azok kapcsolatát az üzleti teljesítménnyel.

A valóság azonban az, hogy a digitalizáció tág fogalom, amely számos eszköz használatát magában foglalja. Bár ezekből az egymással összefüggő technológiák használatából és az inkluzíve magukban foglalt tudástranszferből egyenesen következni kellene az üzleti teljesítmény növekedésnek, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a bevezetése nem minden szervezetnél váltja be a hozzáfűzött reményeket. Ennek számos oka lehet, amelyek közül a legfontosabb tényező, hogy nem minden vállalat van ugyanabban a fejlődési szakaszban. Ezzel szemben a digitalizáció a szervezeti működés ésszerűsítését és a hatékonyság növelését ígéri, egyúttal számos kihívást is jelent alkalmazóinak.

Ahhoz, hogy kihasználhatók legyenek a modern technológia nyújtotta előnyök bizonyos feltételek megteremtése elengedhetetlen, a teljesség igény nélkül: megbízható adatkapcsolatok, stabil kommunikációs csatornák, védettség a kiberbiztonságot veszélyeztető támadásokkal szemben, felhasználói rugalmasság változó és megújuló munkakörnyezetben, a megfelelő emberi kompetenciák és felkészültség megléte, adathasznosítási-adatkezelési követelmények, és a termelési - és logisztikai rendszerek és komponenseinek együttműködésének biztosítása, stb. Belátható, hogy mindennek teljesítése, komoly tervezést és stratégia gondolkodást követel a gazdaság szereplőitől. Ebből fakadóan az a kérdés adódik, hogy lehet-e, illetve szabad-e a digitális beruházásokat ugyan olyan módszerekkel értékelni, mint más beruházásokat és ha nem, mit vegyünk figyelembe és mit ne az informatikai fejlesztéseknél?

- KF: Nincs új a nap alatt, mégis a digitalizáció használatából, általában mely három szervezeti képesség javulását várhatjuk?

- BGY: A reakcióképesség, a működési teljesítmény növekedés, és a minőségjavulás. Az előzekből is következően minden esetben felmerül a kérdés, alkalmas-e fogadó közeg, a felépítmény ilyen üzleti „nitro” fogadására, hasznosítására ahhoz, hogy kimeneti teljesítménye növekedjen? Fontos feltennünk néhány kérdést, mielőtt ítéletet mondunk a digitalizáció üzleti teljesítmény összefüggését:

  • Az IT megoldások bevezetését megelőzte-e igény- és szükséglet elemzés, stratégiai variációk kidolgozása?
  • Továbbá a technológia szervezeti adaptálása megfelelő módon történt-e, megfelelően előkészített volt-e a „terep”,
  • illetve a már meglévő technológiákhoz, szervezeti módszerekhez képest szükséges és elégséges mértékben történt-e meg az új technológiai innováció, azaz milyen arányt képvisel a digitális beruházás a már meglévő működési struktúrákhoz képest?

Egyáltalán nem mindegy a beruházás célja sem, így könnyen belátható, hogy más és más hatás várható el példának okáért egy kiegészítő, pótló beruházástól, mint a teljes szervezet működését átszövő digitális ökoszisztéma megvalósításától.

- KF: Milyen hasznok származnak/származhatnak a digitális invesztícióból?

- BGY: A digitalizációból származó hasznok, felmérése, számszerűsítése annak komplex volta és az adott szervezeteben való beágyazódásától, mértéküktől függően meglehetősen nehéz. A digitális technológiákat igazából erős kiegészítő jelleg jellemzi, a választható, vagy éppen már meglévő technológiákkal, a vállalkozások képességeivel, kompetenciaival és eszközeivel, a műszaki- és vezetői készségekkel, a szervezeti tőkével, innovációs és finanszírozási lehetőségekkel, beruházási alternatívákkal összefüggésben.

Véleményem szerint azok a cégek, amelyek felismerték a digitalizációból származó előnyöket és jobban hozzáférnek a kulcsfontosságú műszaki, vezetési és szervezési készségekhez, többet profitáltak, mint azok a cégek, akik nem, vagy nem kellő mértékben élnek ezen új technológiai és itt meg kell említeni, új működés szervezési lehetőségekkel. Ezek a cégek véleményünk szerint már korábban is az átlagosnál termelékenyebbek voltak, vagy legalábbis kevésbé kiszolgáltatottak a kedvezőtlen gazdasági környezetnek azáltal, hogy a digitalizáció területén a többi vállalkozáshoz képest élenjártak, illetve az ilyen irányú invesztícióik hozzájárultak az versenyelőnyük növeléséhez, megtartásához.

- KF: Milyen üzleti értéknövekedést várhatunk el a digitalizácótól?

- BGY: Érdemes különválasztani az elvártakat, mégpedig számszerűsíthető és úgynevezett imaginárius, látszólagos előnyökre. A számszerűség kimutatása vitathatatlanul közgazdasági eszközökkel lehetséges, nevezetesen a számok tükrében megmutatni, hogy az adott befektetéssel milyen hozadékot értünk el.

A nem számszerűsíthető, illetve csak hosszabb távon kimutatható előnyök levezethetők a versenyképességből és az üzleti etika alapvető komponenseiből, amely azért végsősoron manifesztálódik az üzleti eredményességben is. Mindez azon keresztül, hogy rendelkezésre álló mindenféle vállalati erőforrással felelősen és hatékonyan, a pazarlás nélkül gazdálkodhatunk egy ún. „digitális core” köré szervezett vállalati működéssel. Ezek a teljesség igénye nélkül: társadalmi felelősség, egyéni felelősség, etikus vállalati magatartás, vállalati és cégkultúra, és az érdekérvényesítés. Belátható, hogy ezen előnyök kimutatása egy többtényezős rendszerben nehézkes a szokásos közgazdasági megközelítésben.

- KF: Léteznek-e indexek, mérőszámok, amelyek a digitálisan érett vállalkozások és a digitálisan kevéssé érett vállalkozások közti teljesítménykülönbségeket mérik? Ha igen, mit mutatnak?

- BGY: A digitális érettség és vállalati teljesítmények közötti összefüggéseket kvantitatív módszerekkel, illetve egyéb statisztikai elemzéssel lehet igazolni. Könnyen észrevehető az az összefüggés, hogy azokban az országokban, ahol a digitális eszközök elterjedtsége, illetve a vállalkozások digitális érettsége magasabb, ott az egy foglakoztatottra eső hozzáadott érték is magasabb. Ilyen nemzetek például a skandináv országok csaknem mindegyike és Hollandia. A Digital Intensity Index (DII) egy összetett mutató, amely az vállalkozások IKT- használatról szóló felmérésből származik. Az index digitális eszközök használatának intenzitásától függően négy fejlettségi osztályba sorolja a vállalkozásokat.

A digitális érettség másik ismert mérőszáma a DESI (Digital Economy and Society Index), amely az Európai Unió által alkotott indexszám, amelynek segítségével összevethető a tagállamok digitális (informatikai, infokommunikációs) fejlettsége. Ez kompozit mutató tartalmazza a vállalatokra vonatkozó digitális technológiák integráltságának értékét is. Csak összehasonlításként megmutatva a digitalizáltság és a vállalati hozzáadott érték közötti összefüggésre, e területe élenjáró holland vállalkozásoknál léthozott hozzáadott érték, mintegy háromszorosa a hazai vállalkozásokénál. Ennek oka persze a korszerűtlen termékszerkezet is lehet, de lehetetlen nem észrevenni a digitalizáció pozitív hatását.

A digitális gazdaság további használatos fokmérője a modern vállalat irányítási (ERP) szoftverek elterjedése, amelyek felgyorsítják a vállalatok ügyviteli, dokumentum és folyamatkezelő rendszereit. Ez az érték ma Magyarországon a 10 főnél többet foglakoztató cégek esetébe 27% körül van. Ezenkívül az ügyfélkapcsolat-kezelő (CRM) szoftverek alkalmazásával, a partnerek, a beszállítók és a vevők monitorozásával nő a vállalatok alkalmazkodási képessége. A modern vállalatirányítási szoftverek alacsony elterjedtségének egyik oka lehet, hogy a hazai vállalati kapcsolatok sokszor egydimenziósak. Ez azt jelenti, hogy a haza vállalatok egy részének sem az ügyfélkörének nagysága, sem a beszállítói hálózatának összetettsége nem kényszeríti ki az integrált vállalatirányítási rendszerek alkalmazását adott vállalkozásnál. Mivel az ERP és a CRM szoftverek használata pontosan a vállalatok mindennapi ügyvitelét hivatott rendszerezni és felgyorsítani, ezek hiánya összefüggésben van a vállalatok kapcsolati struktúrájával, ezáltal eredményességével.

Egy hasonló mutatóval operál az EBB (Európai Beruházási Bank), az EIBIS (EIB Investment Survey - Európai Bank beruházási felmérése), amely reprezentatív módon minden vállalati méretosztályban (mikro-, KKV, nagyvállalatok) és a négy fő ágazatban (gyártás és feldolgozóipar, építés, szolgáltatás, infrastruktúra) méri a digitális penetrációt. Az EBB vállalati digitalizációs indexe azt vizsgálja, hogy az európai vállalatok milyen mértékben alkalmazkodtak a digitális technológiákhoz az Európai Unióban. Ez az összetett index a digitalizációra vonatkozó mutatókat, valamint a vállalatok digitális infrastruktúrára és beruházásokra vonatkozó értékeléseit tartalmazza Az EBB vállalati digitalizációs indexe hat összetevőből áll:

  • digitális intenzitás,
  • digitális infrastruktúra,
  • a szoftverekbe és adatokba való beruházás,
  • a szervezeti és üzleti folyamatok javításába való beruházás,
  • a stratégiai monitoring rendszer használata,
  • valamint a digitális kilátások.

Érdekes módon az EBB 2020/21-es beruházási felmérése szerint Magyarország a digitális technológiák alkalmazásában (a cégek százalékában) közelíti, illetve meghaladja az Uniós átlagot.

A digitalizáció és alkalmazásuk hozadékának mérésére vannak más, több mint biztató próbálkozások. Példának okáért Modern Vállalkozások Programja a technológiaváltás területén szerzett korábbi tapasztalataira építve egyedi audit rendszert dolgozott ki, amelynek elsődleges célja a hazai termelő vállalatok felkészültségének, és digitális érettségének felmérése az Ipar 4.0 területén. Ennek során a kevésbé fejlett régióban működő mintegy 1700-as, legalább 10 főt foglalkoztató feldolgozó ipari szereplő körében végez felmérést és tanácsadást 2023 januártól kezdődően. A tervek szerint mindössze egy féléves terminusban 350 különböző Kkv Ipar 4.0 fókuszú felmérése a cél, amelyből már 265 ipar területén működő cég auditja sikeresen megtörtént. A sikeres előrehaladás már most lehetővé tesz néhány előzetes megállapítást, amely jól jellemzi a hazai ipari Kkv szektort.

Noha a hazai szervezetek az Ipar 4.0 fejlesztések területén jelentős lépéseket tettek, ugyanakkor a teljes a szervezetet átszövő digitális-ökoszisztéma, nem vagy csak kevés helyen alakult ki. Ennek egyik, és ha nem legjellemzőbb megnyilvánulása, hogy habár a gyártó rendszerek digitális összekapcsoltsága már sokhelyütt megoldott, de ezekből nyerhető valós idejű információk, a termelésből származó forrásadatok még aggregált szinten sem kapcsolódnak az operatív irányítást segítő vállalatirányítási (ERP) rendszerekhez. A másik hiátus a beszállítókkal, illetve az ügyfelekkel való adatkapcsolat kiépítésének hiánya. Jelentős probléma, hogy felmért vállalkozások ötödénél (21%), nincs minőségmenedzsment, minőségirányítási rendszer. Ugyan csak mindegy harmaduknál (31%), nincsenek valós idejű-információk a mindenkori anyagszükségletről és minden negyediknél a készárú rendelésekről (25%). Továbbá minden harmadik szervezetnél elmarad, vagy nincs előre tervezett karbantartás (32%). Örvendetes azonban, hogy az MVP által felmért cégek közel 68%-ban rendelkeznek integrált vállatirányítási rendszerrel, habár ennek kihasználtsága az termelési rendszerekkel való összekapcsoltság hiányában előzőekben leírtak szerint koránt sem tökéletes. CAD/CAM, illetve ezzel egyenértékű számjegyvezérlést használ e felmérés szerint a vállalkozások kétharmada (62%). Sőt az olyan élenjáró technológiák alkalmazása, mint az IoT, a robot, az AR/VR, a bigdate, vagy a mesterséges intelligencia, vagy akár a 3D nyomtatás közül legalább egy féle a vállalkozások 60%-nál már megtalálható.

- KF: Ezek szerint, mégsem kell „lapátra kerülnie” a digitalizációnak?

- GY: A Corvinus kutatásáról készült összefoglaló anyag a szokásos közgazdasági szemléletet tükrözi, pont úgy ahogy a beruházásokat általában értékelni szokták. Ugyan akkor véleményem szerint nélkülözi a digitalizáció sajátosságainak figyelembevételét, amelynek hatékony működtetése abszolút függ a meglévő szervezeti rutinoktól, beidegződésektől. Meggyőződésem, hogy előzetes kontingencia vizsgálat nélkül, és annak eredményére támaszkodó stratégiai tervezés nélkül, nem lehet sikeres a technológiai adaptáció.

Egy nagyon leegyszerűsített képlet szerint, még egy számjegyvezérlésű gép beruházása is akadályokba ütközik, ha igazából nincs helye a technológia sorban, vagy nincs megfelelő szaktudással rendelkező operátor, vagy NC programozó, aki ismerné gépi kódokat és ismerné az adott alkatrész gyártáshoz tartozó optimális szerszámpálya kialakításnak feltételeit. Belátható, hogy ilyen előkészítetlen beruházás negatívan hat az üzleti eredményességre.

A megtérülési számítások esetében fontos kérdés, hogy milyen időszakon vizsgáljuk egy adott projekt költségeit és bevételeit. Az informatikai megoldások elavulási, valós értékcsökkenési tényezői miatt az informatikai beruházások esetében általában az 3-5 éves időtávban érdemes figyelembe venni a költségeket, és hasonlóképpen a megtérüléseket. A kutatás időzítése közvetlenül a Pandémiát megelőző időszakhoz kötődik, így az üzleti mutatókat érdemes lett volna vizsgálni akár hosszabb időtávban, vagy az ún. „projekt nélküli” esetet is, azaz a vizsgált cégek milyen teljesítmény csökkenéssel számolhattak volna digitális fejlesztések nélkül. Ugyanakkor tagadhatatlan és egy OECD tanulmány is megerősíti, hogy a folyamatban lévő digitalizáció ellenére a termelékenység növekedése meredeken csökkent az OECD-országokban az elmúlt évtizedekben. Azonban ugyan ez a tanulmány megerősíti, hogy a termelékenység növekedésnek lassulása kisebb a technológia intenzív vállalkozásoknál és technológia intenzív vállalkozások összehasonlításban is kisebb azoknál, ahol magas a digitalizációs intenzitás mértéke.

A témában írt írásunkat teljes verzióját itt olvashatja <link>

 

Következő esemény
2023.10.17 10:00