Balogh Ákos Gergely, a Reakció Kiadó igazgatója a legaktuálisabb apropóval kezdi: még a panelbeszélgetés témájának feldobásakor sem tudhattuk, hogy a címlapokat hosszú hónapok óta uraló orosz-ukrán háborút háttérbe szorítja a közbeszédben egy másik konfliktus. Most adódik a kérdés, vajon van-e és ha igen, mi lehet az érdemi hatása a gázai harcoknak az orosz-ukrán erőviszonyokra? A beszélgetés résztvevői, Dr. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője és Bendarzsevszkij Anton posztszovjet térség szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója különböző álláspontot fogalmaznak meg a témában.
Bendarzsevszkij Anton szerint az izraeli események jelenlegi formájukban nem terelik el a fókuszt és a nyugati erőforrásokat Ukrajnáról. „Maga az eseménysorozat sem háború jeleit mutatja, klasszikus terrorcselekményről van szó, melynek nem célja a területek elfoglalása, csupán a minél több túsz ejtése és az emberölés. Amíg nem teljesedik ki a gázai helyzet regionális háborúvá, addig az Ukrajnának szánt források sincsenek veszélyben.”
Demkó Attila azonban úgy látja, mindez már most hatással van az orosz-ukrán háborúra, és még csak nem is a pénz jelenti a szűk keresztmetszetet. Sokkal inkább a fegyver. „Már az a mennyiségű légvédelmi rakéta és légi csapásmérő bomba, amelyet csupán két hét alatt elhasznált Izrael, érezhető mennyiség. Az USA megkezdte a fegyverszállítást Izrael felé, márpedig az a fegyver, ami Izraelbe megy, az már nem érkezik meg Ukrajnába. Én úgy látom, hogy ez és bármilyen máshol kitörő konfliktus Ukrajnáról viszi el a fókuszt.”
Hogy néz ki mindez orosz szempontból, veti fel a moderátor. „Az oroszok nyílt lapokkal játszanak – mondja Bendarzsevszkij. – Nem ítélték el a Hamász támadását, és közölték, hogy a feleknek le kell ülni tárgyalni, és Izraelnek tartózkodnia kell a gázai övezettel szembeni cselekedetektől.” Hozzáteszi: Oroszország – Irán egyik legfontosabb szövetségeseként – elégedett lehet azzal, ami a Közel-Keleten történik, hiszen érdekelt a destabilizációban, ellentétben a Nyugattal. „Egyetértek Antonnal, Oroszország mindezt arra használja, hogy az arab és a harmadik világot maga mellé állítsa. Rossz irányba mennek a dolgok globálisan. 1-2 éve is ezt mondtam, de most még rosszabb a helyzet” – mondja Demkó.
A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, a két ország közel áll egymáshoz, így ez a konfliktus nem tud „világok háborúja” lenni. Kelet- és Dél-Ukrajna ezer szállal kötődik Oroszországhoz, és meglátása szerint, ami most zajlik, az egy nacionalista háború, melyben két nacionalista elképzelés feszül egymásnak. Bendarzsevszkij szerint sem a kelet és a nyugat harca ez, hanem egy birodalmi háború, a központ és a periféria háborúja, az önálló állam megőrzésének küzdelme az orosz birodalmi törekvésekkel szemben. „Számtalan narratíva van arról, hogy mi volt a kiváltó ok, de a reális magyarázat, hogy Oroszország nyíltan a cári gyökerekhez akarja visszavezetni a térséget. Először finoman, politikai, gazdasági eszközökkel próbálták ezt elérni, ám Ukrajna nem kért ebből a szövetségből. Ami nem ment puha eszközökkel, azt most katonai erővel próbálják kicsikarni.”
Arra a kérdésre, mi a realitása annak, hogy Ukrajna az EU és a NATO tagja lesz, és ha ez mégsem így alakul, annak mi a következménye az országra nézve, Demkó azt mondja, ő nem tartja reálisnak a gyors csatlakozást, és szerinte rendkívüli csalódás is lesz Ukrajnának az, amilyen feltételek mellett kapja majd a lehetőséget. „Ukrajna már a háború előtt is Európa legszegényebb országa volt, közel sincsenek olyan állapotban, mint amikor Magyarország megkezdte a csatlakozási folyamatot. A NATO-ba való felvétel egyszerűbb lenne, ha valamilyen oknál fogva az oroszok kivonulnának.”
Bendarzsevszkij sem apellálna arra, hogy Oroszország meggyengül. Ukrajna csatlakozása szerinte is hosszú távú folyamat lesz, háborúban álló országot nem fognak felvenni egyik szervezetbe sem. „Az EU talán könnyebb falat, de ehhez talán bizonyos európai mechanizmusokat át is kell majd szabni. A háború után persze Ukrajna szegényebb lesz a mostaninál is, de én azt gondolom, van potenciál az országban, például a termőföldjei és az, hogy ott találhatók Európa legnagyobb szén- és színesfémkészletei.”
Az a beszélgetés legvégén merül fel egy nézőben – ha már korábban arról volt szó, hogy melyik nagyhatalom örülhet a destabilizációnak –, hogy vajon Kína hogyan áll az orosz-ukrán háborúhoz. Bendarzsevszkij szerint Kína a békében, stabilitásban érdekelt, már csak azért is, mert most a kereskedelmi kapcsolataik is megszakadtak a háború miatt. Mint sokadszorra a panel során, Demkóval ezúttal sem értenek egyet teljes mértékben, ugyanis utóbbi szerint Kínának könnyen jött stratégiai ajándék ez a konfliktus, mivel amortizálja Oroszországot és a Nyugatot is, csakúgy, mint korábban az iraki és az afganisztáni háború. „Ebben a helyzetben Kína a nevető harmadik.”
Az biztos, hogy turbulens és nem túl vidám időszakot élünk, a globális helyzet elemzéséhez elengedhetetlen a folyamatos párbeszéd és a fentihez hasonló szakértői szempontok.
