Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős alelnöke így nyilatkozott: „Jelenleg ugyanannak a vállalkozásnak minden tagállamban külön hívószámmal kell rendelkeznie, hogy kapcsolatot tudjon tartani ügyfeleivel. Ez megnehezíti az európai szintű szolgáltatások kialakítását. Minden érdekelt felet arra bíztatok, hogy vegyen részt a politikaalakításban, mely a vállalkozói igények kielégítését célozza, s egyben a fogyasztók fokozottabb kényelmét szolgálja.”
Ma még nincs olyan egységes uniós hívószám, amelyen a több tagállamban működő vállalkozások hívhatóak lennének. Ezeket a vállalkozásokat minden egyes tagállamban más és más nemzeti vagy nem földrajzi „üzleti” vonalon (például 0800-as előtaggal) lehet elérni. A vállalkozások költségvetését és a fogyasztók pénztárcáját ez egyaránt megterheli, és gátat szab az uniós egységes piac fejlődésének is. A nem földrajzi hívószámok más tagállamokból gyakran nem is hívhatók.
A Bizottság a konzultáció alkalmával olyan területeket kíván feltérképezni, mint a piac szétaprózódottsága, a telefonszámok harmonizálásának lehetséges módjai, a jövőbeli piaci igények, vagy a hívószámok kezelése. Az érdekeltek 2011. február 28-ig nyilváníthatnak véleményt azzal kapcsolatban, hogy milyen számkiosztási politika tudna a legjobban hozzájárulni az egységes piac kiteljesítéséhez.
A Bizottság a konzultációra beérkezett észrevételeket elemezni fogja, és annak alapján alakítja ki az egységes piac szempontjából legcélravezetőbb számkiosztási megközelítéssel kapcsolatos álláspontját.
Előzmények
Az Európai Unión belül a telefonszámokkal kapcsolatos igazgatási ügyek a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartoznak; ők azok, akik a nemzeti számozási terveknek megfelelően nemzeti szinten kiosztják a hívószámokat. Ebből következően az Európai Unióban jellemzően nemzeti számkiosztási rendszerek működnek.
Az uniós távközlési jogszabályok szerint két lehetséges megközelítés létezik az üzleti számkiosztás jobb összehangolására: egyrészről az uniós vállalkozások számára egységes rövid (pl. 115-tel kezdődő) számot lehetne fenntartani. A számok rövidek és könnyen megjegyezhetőek lennének, használatukkal egész Európában egyértelműen azonosítani lehetne a vállalkozásokat. Másrészről különböző intézkedésekkel ösztönözni lehetne az európai távbeszélő-számozási övezeten (ETNS) belüli európai telefonos előhívószám (+3883) használatát. Az üzleti telefonszámok így +3883 előtaggal kezdődnének, ezután következne az adott vállalkozás telefonszáma, amely az összes tagállamban megegyezne.
A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) 2000-ben kísérletet tett egy egységes európai számozási tartomány bevezetésére: a +3883-as előtagot 24 európai országban elkülönítette, hogy egységes európai távbeszélő-számozási övezet (ETNS) jöhessen létre. Az ETNS azzal kívánta előmozdítani a páneurópai szolgáltatásokat, hogy olyan helyzetekben is elérhetővé tett hívószámokat, amelyekben addig sem nemzeti, sem globális számok nem voltak elérhetők vagy megfelelően használhatók. Rendeltetése szerint lehetővé tette volna a páneurópai vállalkozásoknak, társaságoknak és magánvállalkozóknak, hogy Európa-szerte megkönnyítsék a szolgáltatásaikhoz való hozzáférést, ám ez a lehetőség december 31-én megszűnik.
A konzultációhoz kapcsolódó dokumentumok az alábbi internetcímen érhetők el:
http://ec.europa.eu/information_society/policy/ecomm/library/public_consult/index_en.htm