Az e-önkormányzati szolgáltatások széles körű bevezetése és továbbfejlesztése magyarországi és európai uniós jogszabályok által is előírt kötelezettség, ugyanakkor elengedhetetlen feltétele a közigazgatás hatékonyabbá tételének. Az elektronizálás révén nagy mértékű megtakarítások jelentkezhetnek az önkormányzati munka területén, ezért az e-közigazgatásra áldozott források, továbbá eredményük hozzájárulást jelenthetnek a települési költségvetésekhez.
A program
Ennek figyelembevételével született meg az a támogatási konstrukció, amelynek alapvető célja olyan alkalmazásszolgáltató (asp) központok kialakítása, amelyek révén az önkormányzatok széles köre élhet az e-közigazgatás lehetőségeivel. A fejlesztések eredményeként ezeken a központokon keresztül válhatnak elérhetővé a lakosság, illetve a vállalkozások legszélesebb köre számára az elektronikus önkormányzati szolgáltatások.
A támogatás mértéke legalább 90, legfeljebb 95 százalék. A régiónként rendelkezésre álló 1,5 milliárd forintos keretösszegből asp-központ kialakítására igényelhető támogatás összege minimum 500, maximum 825 millió forint. Az 1,5 milliárdos keret asp-központ létrehozására meg nem ítélt része használható fel önkormányzatok csatlakoztatására, szabályozott módon meghatározott maximált keretek alapján.
A Térségi közigazgatási és közszolgáltatási informatikai rendszerek továbbfejlesztése című pályázati kiírás keretében a hét magyarországi régióban először egy-egy önkormányzatot választanak ki, ahol létrejöhet az asp-központ. Itt olyan informatikai alkalmazásokat telepítenek, mint például szociális, adóügyi, gazdasági, iratkezelő és gyámügyi rendszerek. Az uniós szolgáltatási irányelvek hazai alkalmazása révén mintegy 250 hatósági eljárás esetében lesz mód az egyablakos ügyintézésre.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint a települési önkormányzatok várhatóan 2011-ben, magas támogatási intenzitás mellett csatlakozhatnak a régióban létrejövő központhoz, és nyújthatnak magas szintű e-közigazgatási szolgáltatásokat a felhasználók számára. A csatlakozott önkormányzatoknak arányos mértékű, relatíve igen alacsony szolgáltatási díjat kell majd fizetniük a rendszer használatáért.
Aggályok
Bár üdvözlendő a program indulása, komoly aggályok merülnek fel a tender hiányosságai, bizonytalan pontjai miatt; ezeket az aggályokat szakértők már a pályázat kiírása előtt felvetették, de foganatjuk nemigen volt – mondjaHorváth Ferenc, az Intelligens Települések Országos Szövetségének (ITOSZ) alelnöke.
Itt van mindjárt az alkalmazások ára. A pályázati kiírásban az egyes alkalmazások kategóriaminimumhoz rendelt támogatási alapegységei irreálisan magasak – a piaci árak két-háromszorosa –, ráadásul nincsenek részletezve az árban foglalt szolgáltatások sem. Ezeket az alkalmazásokat ugyanis csak egy helyen, a központi asp-szolgáltatónál kell installálni. Ilyen esetben pedig a tömeges felhasználói licenceket piaci viszonyok között legalább 25 százalékos engedménnyel szokták adni.
A kiírásban nemigen látszik az sem, hogy a hatóság komoly versenyhelyzet megteremtésére törekedne. Ebben az esetben ugyanis kötelezővé tették volna a beszerzésekben az elektronikus versenytárgyalás alkalmazását, amivel átláthatóbb, összehasonlítható és versenyeztetett árajánlatok alapján kötnének szerződést. Ezáltal ugyanannyi pénzért több értéket szállítanának, kevesebb haszonnal, s csökkenne a korrupció esélye is.
Rossz finanszírozás
Sajnálatosan a finanszírozásban sem történt változás a korábbi gyakorlatokhoz képest: utóelszámolás van, 35 százalékos előlegfizetéssel. A közismerten rossz gyakorlat helyett az Államkincstárral történő közvetlen elszámolásnak lenne értelme, s ebben a folyamatban az önkormányzat csak teljesítésigazoló szerepet látna el, pénzt nem kapna. A teljesítésigazolást csak független szakértői igazolással együttesen lehetne benyújtani. Ezzel nem lenne az önkormányzatnak a kifizetésekben anyagi kockázata, töredékére csökkenne a projektben az önkormányzat pénzügyi adminisztrációja, rövidülne a vállalkozói kifizetések ideje, s csökkenhetnének a vállalkozói díjak is.
És van még egy szakmai hiányosság is a kiírásban: a támogatási rendszerben nincs nevesítve a csatlakozó önkormányzatok meglévő alkalmazásainak bevitele az asp-központba. Pedig ez igen sok esetben jogos igény lenne, hiszen az üzemeltetés és az integrációs feladatok „átruházása” a szolgáltatóközpontnak sokkal demokratikusabb, életszerűbb modellt jelentene.
Elő lehetett volna írni a szakértői ráfordítások normázását is. Célszerű ugyanis, ha az egyes feladatokhoz munkaidőben és szakértői díjban megállapított normaérték tartozik, s ez is versenytárgyalás tárgyát képezné – elvégre válság és túlkínálat van.
A jelenlegi kiírásban arra sincs garancia, hogy az egyik régióban egyszer már elszámolt fejlesztést egy másik régióban ne számoljanak el még egyszer.
Ennek ellenőrzésére sikerdíj alapú monitoringrendszert kellene létrehozni, s ha kiderül a turpisság, legyen az a fővállalkozó baja.
E probléma kiküszöbölésének irányába hathatott volna, ha előírják: az összevonható feladatokat csak egyszer kell elvégezni, és ezt minden projekt köteles átvenni és alkalmazni. Mivel a 7 projekt feladatvégzését tekintve számos közös – célszerűen egységes – pont létezik, ezért a jobb kontroll, az egységesség érdekében a jelenlegi anyagban felsorolt követelményekből több elemet ki kellett volna emelni, központilag közös csomagot kellett volna kidolgozni és előírni ennek regionális használatát. Ezt az is alátámasztja, hogy az önkormányzati törvény szerint az elektronikus ügyintézési modellnek országosan egységesnek kell lennie. A jelenlegi kiírás hétszeresen finanszírozva igyekszik támogatni egyes tevékenységeket.
Önkormányzati feladat(?)
Mivel a fejlesztések kedvezményezettjei az önkormányzatok, azok végrehajtatása is elvileg az ő feladatuk. Ám melyik önkormányzati döntéshozó képes szakmailag ezt átlátni, dönteni benne? Valószínűleg senki vagy nagyon kevesen, mivel az ilyen szolgáltatásra igen kevés, arányaiban sokkal kisebb minta létezik. Nyilvánvaló, hogy külső szakértő bevonására van szükség. Ebben az esetben viszont a pénz a szakértő vagy a barátságos-segítőkész majdani szállító zsebébe vándorol, a felelősség, a kockázat viszont marad az önkormányzatnál. Az önkormányzatok tehát „testidegen” szakmai feladatot kaptak.
Horváth Ferenc szerint sokkal ésszerűbb lett volna az egész programban meglévő it-szakmaiságot az informatikai vállalkozásokra bízni, s a tendert az ő kockázatukra és felelősségvállalásukkal kiírni. Ellenkező esetben az önkormányzatok nagy valószínűséggel strómanként fognak szerepelni, mint ahogy ez a Gvop 4.4.2 programban (szélessávú internethálózatok fejlesztése az elmaradott településeken) elő is fordult.
