Anabela Pedroso: „Jobb lenne egy pillanatra megállni!”

Az Információs Társadalom Parlamentje (2012. június 14-15.) második napján egy portugál szakértő, Anabela Pedroso, az iGov2U portugál klaszter üzleti vezetője tartotta a nyitóelőadást a közigazgatásról szóló szekcióban. Pedroso asszony, aki fontos szerepet játszott a portugál e-közigazgatás fejlesztésében, interjú adott az infoter.eu-nak. Mester Sándor kérdéseire válaszolva összegezte a konferencián szerzett tapasztalatait.

Twitter megosztás
Cikk nyomtatása
- Vett-e már részt információs társadalom parlamentjén?

- Nem, és elmondhatom, hogy nagyon jó és szép élményeket szereztem, demokratikus élményeket. Ez az esemény összefogja a társadalmat, hogy beszéljen arról, milyen legyen az információs társadalom az országában vagy a világban. Nagyon jó élménnyel gazdagodtam.

- Túl vagyunk az első napon és a második nap első részén, ön előadott az elektronikus kormányzásról szóló mai szekcióban. Milyen tapasztalatokat gyűjtött össze eddig?

- Természetesen egy külföldi számára nehéz mindent megérteni, ami történik, de engedje meg, hogy elmondjam, mik a benyomásaim erről a másfél napról. Mindenekelőtt a kormányzat szervezeti felépítésének kérdését említem: túlságosan összetett a struktúra, amiből feltehetően következnek a problémák a megvalósításban. Számomra ez tűnik a legnehezebb dolognak. Másodikként említem, amikor a politika területéről, a politikai felelősökről beszélünk, hogy úgy éreztem az első napon, túlságosan sok a nem meghatározott dolog és kevés a konkrétum, vagyis az, hogy mi legyen a stratégia. Természetesen, hangsúlyozom, hogy fordításban követhettem az eseményt, tehát pontosságra nem törekedhetem. Azt viszont érzem, hogy mindenkiben ott az akarás a cselekvésre, mindenki elkötelezett, hogy tegyen valamit, de lehet, hogy jobb lenne egy pillanatra megállni, és újrarendezni a kormányzatban azt, hogy kinek mi a feladata.

- Mit tenne ön, ha egy olyan magyar politikus helyében lenne, aki felelős az e-kormányzati szegmens fejlesztéséért?

- Azt tenném, amit az előbb említettem, strukturált módon. Túl sok a stratégiai dokumentum, a helyettes államtitkár úr is említette tegnap, hogy hét vagy nyolc stratégiai anyag létezik az e-kormányzatra vonatkozóan. Ha el akarunk érni valamit, rendelkeznünk kell egy stratégiai jövőképpel arról, hogy mit szeretnénk elérni. Az első dolog, amit én tennék, az az lenne, hogy alakítanék egy kis bizottságot, amely áttekintené a különféle területeket és azt, hogy mi legyen a jövőkép. Szükség van a kormányzatból egy védnökre, egy első felelős emberre, aki a stratégiáról gondolkodik és elősegíti a megvalósítást. Igen, a különféle közösségi intézményeknek, a nemzeti fejlesztésekért felelős ügynökségnek, az infrastruktúráért felelős szervezetnek és a többinek végezniük kell a feladatukat, de az egészet a karmester kell, hogy vezényelje. Egy olyasvalaki kell, hogy irányítson, aki mondhat nemet – a megalkotott, egy, két vagy három éven belül megvalósítandó jövőképre hivatkozva. Nos, én ezt tenném, ha nekem jutna e feladat.

- Ha az ember részt vesz egy konferencián, kap is és ad is – a dolog természetéből adódóan. Ön mit visz haza e konferenciáról, milyen új dolgokról hallott eddig az eseményen?

- Amit mindenképpen elviszek magammal, az annak megtapasztalása, hogy milyen nagy az elkötelezettség itt aziránt, hogy tegyenek valami különlegeset az állampolgárokért és az üzleti vállalkozásokért. Úgy gondolom, hogy a kormányzat nagyon elkötelezett e téren. A másik dolog, amit említek, az a figyelem, amely annak kérdését övezi, hogy minek kell közösnek lennie, és hogy minek kell magánnak lennie, és ez az, amit még az én országomban is próbálunk megérteni, vagyis hogy kinek mi a dolga. Azt gondolom, hogy az üzenet, amelyet szeretnék eljuttatni itt is az érdekelteknek, a következő: ne pazaroljanak túl sok időt erre, mert ha megvan a közös jövőkép, akkor mindenki tudja, mi a szerepe, és könnyebbé válik a dolog mindenki számára. Összefoglalva ezek a legfontosabbak a tegnap és ma kapott és észlelt dolgokból.